Merida CST Pilis Kupa 2011

Nem vagyok én ilyen XCO-s típus, ennek ellenére bevállaltam a másodosztályos futamot ( 2 kör a nőknek), ha másra nem, legalább jó kis tanulópénz lesz és talán kicsit javul a technikám is, ami amúgy szerintem katasztrofális.

Szombaton Tomival és Szabival nagynehezen útrakeltünk, Bolla Gabi kicsivel később csatlakozott hozzánk. 

Nap fontos momentuma a pályabejárás volt, ebben Káldi Tomi volt segítségemre. Ezt nagyon vártam, kíváncsi voltam, hogy mi igaz a rémhírekből amiket a pályáról hallottam :) Aztán végülis annyira nem estem kétségbe az első kör után. Túl poros volt, annyi volt csak a baj, illetve a "rémisztő" lefelén egyből sikerült megfeküdnöm. Akkor eldöntöttem, hogy inkább lefutok, az jóval gyorsabb, mintha folyamatosan fékezve extra lassú tempóval legurulok. Legalább gyakorlom a terepfutást :)

Pályabejárás alatt ismét elkezdett szarakodni az első váltóm, gyakorlatilag nem tudtam használni a nagytányért, illetve a hátsó fékem még mindig nagyon berezonál, mitől megőrülök. Örök hála Káldi Tominak a bringa szervízelésért! 

Másnap kora reggel elkezdett esni az eső, nagyon úgy tűnt, hogy nem fog alábbhagyni. Hideg is volt, de ez még mindig nem tántorított el attól, hogy rajthoz álljak. Két kört sárban is lenyomom. 11-kor volt a rajtom, eső miatt bemelegíteni se tudtam. Rajtnál feltűnt, hogy az időjárás eléggé elriasztotta a másodosztályos lányokat :D Master 1-es lányok, Cseh Vera és Horváth Ági volt csak ismerős. Igazán ez nekem bőven elég volt, mivel hozzájuk képest szeretnék jól menni, és minél jobban megközelíteni őket.

Zsé: "Szilvi, csak nem futottál a télen?!"

Szerencsére 11-re elállt az eső, így indulhatott a küzdelem. Persze a rajt most sem volt jó, ebben nagyon béna vagyok, hamar össze is kellett kapnom magam, hogy mezőny elejére kerüljek még az aszfaltos részen, mert utána már elég kevés hely lesz előzni és beragadok. Ez sikerült szerencsére. Onnantól próbáltam menni, ahogy csak bírtam. Ági folyamatosan látótávolságon belül volt, de igazán nem jutott el az agyamig, hogy beérhetem. Ez már biztos megint az "alulmotiváltság" jele :). Aztán jött a tolós felfele, majd a futós lefele, ahol csodák csodájára futva beértem az Ágit. Magam sem tudom, vajon hogy bírtam olyan tempóban lefutni a bringával :) Na akkor rájöttem, hogy jólesz ez! Második kört Ági előtt kezdtem meg, valahogy lemaradt, de volt egy olyan sejtésem, hogy jön ő mögöttem ezerrel. Így is lett, ugyanis a sík és emelkedős szakaszokon erősebb és beért. Ismét a futós lefelénél kerültem közvetlen mögé, de ott nem tudtam elkerülni, csak egy kicsit később az erdős szakaszon. Onnan többször előzgettük egymást, de végül ő diadalmaskodott, 1 másodperccel ért be előttem. Ezt nekem még tanulni, mert túlságosan korán előztem, és nekem elfogyott az erőm, utána ő persze taktikusan visszaelőzött. Vicces, mert nem egy kategóriában megyünk, de ennek ellenére én nagyon élveztem ez a kis meccset. Talán így még sosem mentem :) Második köröm ideje jobb lett az elsőnél, ennek is nagyon örültem. Technikailag van még mit bőven tanulni, ott is időt vesztek, illetve amit most így utólag bosszant, hogy a futós lefelén le tudtam volna jönni. Kérdés, hogy az futva vagy gurulva lett volna gyorsabb... ezt már nem tudjuk meg :)

Megnyertem a másodosztályon futamot, nem volt nehéz :-D 

Nagyon jó kis díjakat kaptam, karbon szerszámot, külsőt, kulacsot, patront, és persze egy igen szép érmet!

Legközelebb a Mountainbike Challenge első állomása a 10 órás CrossPannónia lesz, majd utána indul végre a maraton szezon is, a magyar kupa első állomásával Vinyén, majd ott derül ki igazán, hogy mennyit is erősödtem tavalyhoz képest!

Kürtös Kupa XCO edzésképpen

Hosszas morfondírozás után úgy határoztam, hogy mégiscsak elindulok idén is gyenesdiási Kürtös Kupán. Természetesen a 6 körön, ez nem is volt kérdés. 

Végülis jó döntést hoztam, hogy lementem, na de nem a verseny miatt, mivel ott nem éppen teljesítettem valami fényesen, inkább a hangulat és a társaság miatt érte meg lemenni.

8-kor indultunk útnak Adrival, aki a 2-körös futamon rajtolt el, és ott az első helyig tekerte magát. Nekem még jó sokat kellett várnom a 6 körös futamig, de addig csakcsak elment az idő a hülyeséggel.

Na és persze a SingleSpeed 2011-es bajnokság is színesítette a napot, szóval nem unatkoztunk.

13-kor volt a rajtunk. Szokás szerint már egyből a mezőny végére kerültem, ami nem igazán baj. Horváth Ágit még egy darabig láttam magam előtt, de volt egy olyan sejtésem, ha én még ennél is jobban megnyomom az első köröket, akkor még a 6 kört sem fogom végig bírni. Ezt azért mégse kéne. Persze már az első körben elég szépen megöltem magam és onnantól egyre csak rosszabb körök következtek. Első kör végén volt egy kis gond a bringával, nem akart felváltani nagytányérra, na ott egy kicsit megijedtem. Pepiék akartak segíteni, de valahogy megoldottam. Az ijedtség lehet nagyobb volt, mint maga a baj.

Aztán kezdem egyre jobban ráállni a saját tempómra... vagyis próbáltam, mert az már nem az volt, mert az első körök sokat kivettek belőlem, így egyre rosszabb lett minden.

"Ezt orvos látta? :-)
"

Adri folyamatosan mondta, hogy Ági és KTM-es lány milyen messze van tőlem, de már nem bírt érdekelni :)

Örültem neki, hogy tudtam még menni és az emelkedőket ki bírtam tekerni.

Végül 2. lettem, abszolút 3., 01.16-os idővel, ami kb 5 perccel jobb, mint a tavalyi, de azért ennek hadd ne örüljek :) Ennél jobbnak kellene lennem...

Sajnos gyengécske vagyok ehhez, maraton jobban megy ( legalábbis abban reménykedem)

A hangulatra nem lehet panaszom, a képek mindent elárulnak. Nem kicsit idióta banda ez a bringástársadalom :D

Most hétvégén még teszek egy próbát, elindulok a Pilis kupán. 2 kör, csak nem halok bele :)


Fotó1
Fotó2

Camelbak Vértesi Terepmaraton - nekem félmaraton :)

Újabb terepfutáson vagyok túl, 2. félmaratonon is abszolváltam, ez volt a Camelback Vértesi Terepmaraton. Úgy fest, hogy egyre mélyebbre süllyedek itt a futás világában és van egy olyan gyanúm, hogy egyhamar nem szabadulok ki ebből :-) Jó is ez, egyáltalán nem bánom. 

Előzetes számításaimat jól keresztülhúzta, hogy nem érkezett meg időben a szép új Asics Trabucco cipőcském és vele együtt az Adidas nadrágom sem. Valahol valaki remélem most boldogan futkoz benne ... Régi cipőmben már nem mertem bevállalni egy ilyen távot, lehet, hogy csúnyán tönkre vágta volna a lábam, így nagyon hamar meg kellett oldanom ezt a kardinális problémát. Ebben volt segítségemre a zalaegerszegi Queen Sport , akik egy nap alatt tudtak hozni egy Saucony ProGrind Jazz 12 TR terepfutócipőt és futónadrágot. Ezzel megmentették a hétvégét :)  Remélem hamarosan ideér az Asics is, akkor leszek igazán mérges, ha meglátom :D

Cipő és nadrág probléma ezzel megoldva, jöhetett a futás:

Egy vértesi kis falucskából, Szárból indult a verseny. Már előző nap lekocsikáztunk, fene se kel fel hajnalban, és még az óraátállítás miatt is buktunk volna egy órát. Jó volt így, nagyon jó kis szállásunk volt, ahol meleg vacsival vártak minket, bár mire Matyi odaért már nem volt az, és nem is maradt neki valami sok : D Na meg ez esti dvd-zés is elég jól sikeredett:-) Szálláson levő futókkal kicsit elbeszélgettünk és kiszedtünk belőlük információkat az egyéb versenyekről, mivel még nagyon tudatlannak számítunk ilyen téren :) 

Ismét a megszokott kis csapat állt rajthoz: Matyi, Ádám és én a félmaratonon, Gabesz pedig a maratonon.

Egy kis ízelítő a versenyről:

http://www.youtube.com/watch?v=0_7_ne1ZQtc

Nagyon korán, reggel 8kor el is rajtolt közel 150 lelkes futó. Nekem megvolt az előírt taktikám, amihez igencsak tartani akartam magam. Szokásos: "nem kezdünk be az elején" volt a cél. Nagyon küzdöttem, hogy sikerüljön és talán valamelyest össze is jött. Szokás szerint a rajt után mindenki szépen elszaladt mellettem, de most valahogy erősebb volt benne az a tudat, hogy tartsam magam az előre kitűzött célhoz, és nem fussak én is idióta módon a többiek után. Persze itt is a leges legelején volt a hosszú emelkedő, bár összességében ez volt az egyetlen komoly emelkedő az egész táv alatt (ezt azért kicsit sérelmeztem). 1 óra után estem át a holtponton, addig nem igazán esett jól a futás, de utána belejöttem és onnantól már nagyon élveztem. Itt már sikerült jópár futót megelőznöm. Sejtettem, hogy ez lesz, aki gyengébb nálam előbb utóbb úgyis utolérem, nem kell egyből az elején:)

2. itatópont után szereztem egy kísérőt Ádám személyében, aki kicsit rosszul volt egy napok óta tartó betegség miatt, így megállni kényszerült. Onnantól kezdve húzott engem, közben csak beszélt és beszélt, így nagyon hamar ment az idő:-). És ez nagyon jó volt... nekem, neki már annyira nem, mert nem így tervezte szegény a napot. Viszont ha ő nincs, akkor sokkal rosszabb időt futok:)

Az utolsó aszfaltos szakasz (ami igazán nem volt hosszú) nagyon nem kellett már, azt borzasztóan nehezen viseltem. Annyira unalmas, monoton, idegőrlő, nagyon nem való nekem.

2.13-as idővel értem célban, abszolút 10. helyen.

Nagyon jó kis erdős szakaszokon vitt végig a pálya, talán eddig ennek a vértesi maratonnak tetszett a legjobban a távja. Bár félmaratonon nem voltak technikás lefelék, gondolok itt köves, sziklás részekre, ezekre már nagyon vágyom, mert az az igazi terepfutás nálam :-)

Már volt próbálkozásom futóövvel, de eddig nem igazán vált be. Most leteszteltem a High5 gel sachet belt övet, ami csodák csodájára bevált. Kényelmesen el tudtam vinni benne a gélt és még a nagyobb isogélt is belefér. "Segélykérő" telefonomnak is végre lett hely, így egyáltalán nem volt zavaró cipelni ezeket a cuccokat. Eddig ez volt az egyik fő problémám, mert a legapróbb dolog cipelése is nagyon zavar futás közben. Itt is kicsit tartottam tőle, hogy kényelmetlen lesz és majd ideges leszek és ki akarom hajítani egy bokorba, de nem így lett :-) Bár lehet előtte le kellett volna tesztelni otthon, akkor már kétségek nélkül indultam volna útnak vele :)

Gabesz kis eltévedés után 4:11 alatt célba ért a maratonon, Matyi 1:47, Ádám pedig velem egy időben 2.13 alatt ért célba. Gratulálok a fiúknak! 

Kicsit beárnyékolta a napot, hogy eléggé megfájdult a bal térdem. Szálláson még tudtam pihentetni, miközben megnéztünk valami extra idióta filmet (Totál szívás), de a kocsikázás már kevésbe tett jót neki, de bízom benne, hogy hamarosan helyrejön és ismét tudok rendesen edzeni.

Nagy vágyam lett, hogy idővel 2 óra alatt sikerüljön beérnem egy félmaratoni távon, ehhez még nagyon sok időre és kitartó edzésre van szükség, de szerintem sikerülni fog, lehet már jövőre:) Valószínű hosszabb távokat is bevállalok majd, mivel kevésnek érzem a félmaratoni távot, de tapasztalatszerzés céljából még maradok egy kicsit ezen a távon. A célok megvannak, már csak újabb versenyeket kell keresni, ahol lehet bizonyítani! 

Eredmények
Fotó1 (én nem vagyok rajt, de Gabesz fellelhető a szép ruhájában:-))
Fotó2

(forrás: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186500)

Pimp My Bike

                                   

Göcseji Galopp 16 km

Második komolyabb terepfutásomon vagyok túl, ami az első igaz terepfutó versenyemnek számít, ugyanis a Margita csak TT volt, ott a teljesítés volt a cél, itt viszont már valami más.

Göcseji Galopp eddig ismeretlen fogalom volt számomra, annak ellenére, hogy néhány km-re van csak tőlünk. Most már kezdek képben lenni a terepfutóversenyek terén is, így egyértelmű volt, hogy ezt nem szabad kihagynom, főleg amiatt, hogy nagyon jó felkészülés lesz a március végi Camelbak Vértesi Terepmaratonra. 

16 km-es táv leküzdése volt a cél. Megfordult a fejben, hogy a 33-at futom, de az még valószínű nagyon sok lenne nekem, így inkább ezt választottam, illetve ez jó alkalom volt, hogy az előző futás során elkövetett hibákat kijavítsam.

Most valahogy nem volt benne a szokásos izgalom ( azaz a "félek"), nem aggódtam sem az eltévedés miatt, sem amiatt, hogy majd jön a vaddisznó és megtámad. Teljes nyugodtsággal indultam el Kávásra és álltam a rajthoz 10-kor. Időjárás miatt kicsit tartottam, mert hidegfrontot mondott, meg hózárport és nagy szelet. Hál'Isten ebből csak a szél jött be, na de az fújt, nem is kicsit. Így megint gondban lettem az öltözködéssel, hogy "mit vegyek fel". Persze túlöltöztem, de ez lassan nálam megszokottá válik.

Rajt előtt a lányok között ment a diskurálás és az esélylatolgatás, tőlem is kérdezték, hogy a Kanizsai Futóklubból jöttem e, de őszintén bevallottam, hogy én csak egy bringáslány vagyok a ZKSE-ből, ennek hallatán szerintem már nem is aggódtak miattam :-).

10-kor elrajtoltunk. Nem igazán örültem neki, hogy egyből emelkedő jött (mondjuk ha rendesen megnéztem volna a szintrajzot futás előtt, akkor lehet ez annyira nem lepett volna meg...) Már az első szakaszon rá kellett  jönnöm, hogy ez valóban terepfutás lesz. Szerintem nehéz volt a terep, és erre még tett egy lapáttal, hogy a hatalmas ragadós-csúszós sár is. Kár, hogy nem tudok korizni, most hasznát vettem volna...

Volt két futó csaj, akiket gondoltam le fogok futni.  Már az 100 méteren elő is jött belőlem a versenyzési láz :-D Pedig annyira bennem volt, hogy „Szilvi, okosan fuss, ne kezdj be”. Biztos nem hajtogattam elégszer, és csak futottam, hogy lépést tartsak velük. Ehhez mondjuk pont nem jött jól, hogy az elején hosszabb mászás volt, mert érezhető volt, hogy ők kicsit erősebbek felfele (ott sajnos nekem még van mit javulnom). De nem hagytam, hogy elszakadjanak, mert valahogy tudtam, hogy az erdei részeken, és lefele jobb leszek náluk. Volt egy olyan sejtésem, hogy a sáros részek sem fognak feküdni nekik, kevés lány van, aki ezt élvezi. Na ez be is jött. Hamar beértem őket és a hátrányuk folyamatosan nőtt, minél messzebb voltak tőlem, úgy annál jobban mertem visszavenni a tempómból és pihenni kicsit. Meg az is motivált, hogy tudtam, hogy dobogós lehetek.  Kell most a sikerélmény :-)

Első frissítő után már csak a magam kedvéért futottam, tudtam, hogy a lányok nem fognak beérni, aki pedig előttem van, azt úgysem érem be. Németfalu után tök jó kis erdei ösvényes rész jött, öröm volt ott futni.

Aztán jött Böde, ott nem volt egyértelmű a jelölés és nem voltam biztos benne, hogy jó helyen vagyok e. De végül a jó utat választottam (mérges is lettem volna magamra, ha emiatt csúszik a helyezés). Bödei temető után jött a vég. Elfogyott az erő, csúszós-sáros volt az út, 10 kg sár volt a cipőmön, kezdtem is idegbajos lenni. Sajnos itt visszaütött, hogy bekezdtem ez elején, csak magamat szidhatom emiatt. 

Végül 1óra 43 perces idővel célba értem. 3. hely lett az enyém kategóriába, majd később kiderült, hogy abszolútban is 3. vagyok. Nagyon-nagyon örültem neki :-) Jutalmam egy érem, egy szép kupa és egy egyedi díszoklevél volt:-)

Nem hittem, hogy bringásként, és ilyen kevés futómúlttal lehetek dobogós egy terepfutóversenyen.
Szerencsére megúsztam a térdfájást, és a végén is sikerült kiküszöbölni a szokásos rosszullétet.

Le a kalappal a szervezők előtt. Pályakijelölés, kaja, névre szóló rajtszám, díjazás, jó hangulat: mindenből 5-ös :-)

Gabesz az 55 km-re vállalkozott, ami azért nem semmi, de nem volt kétségem, hogy nem fog neki sikerülni :-) Kategória és abszolút 2. helyen ért célba, megelőzve ezzel sok rutinos terepfutót. Gratulálok neki! És ehhez még az erdőt sem kellett felgyújtanom :-D

Most folytatom a felkészülést a vértesi félmaratonra. Az valószínű sokkal nehezebb lesz ennél, de állok elébe. Addig be kell szerezni egy terepfutó cipőt, persze csakis valami szépet :-)

Azért néha bringázgatok is ám, de valahogy ez most jobban fekszik. Majd ha kész lesz a montim és kijön a terepbringás idő, akkor ismét visszajön a bringázós kedv is:-)


GG eredménylista

Téli Margita futva

Úgy tűnik kezd egyre komolyabbé válni nálam ez a futás téma. Már túllépetem azon, hogy csak alapozásként futkorászok télen. Január elején jött az ötlet, hogy kipróbálom magam egy terepfutó versenyen, a Téli Margitán. Pontosabban a TT 20 km-es távját tűztem ki,  ami nem verseny, ez a gyalogosoknak van kitalálva, de gondoltam senki nem fogja bánni, ha én futva teljesítem :-) Tudni kell, hogy én még ennyit sosem futottam, főleg nem terepen. 

Matyi futotta még velem együtt a 20 km-t, Gabesz pedig a maratont.

Természetesen a Gödöllőre való utazás sem telhetett el eseménytelenül. Egy "kicsit" eltévedtünk először Budaörsön. Szemét GPS, nem szabad megbízni benne! Aztán a Matyihoz sem találtunk oda, köszönhetően a GPS-nek, végül nem kanyarodtunk le a pályáról a jó helyen Gödöllőnél, természetesen a gps miatt. Köszönjük neked gps, hogy ezzel feldobtad az utunkat!!! Sebaj, arra jó volt, hogy kicsit gyakoroltam a térképolvasását és a tájékozódást útközben, nem ártott. Elég hiányos a tudásom ilyen téren :-D 

Nagyon jó kis szállást sikerült foglalnom, ugyanis másnap visszamehettünk a futás után fürödni és nem kellett a szokásos verseny utáni hercehurcát átélnünk. Ez így nagyon jó volt.

Este elmentünk vacsizni egy jót, ahol nekem sikerült végre olyan kaját választanom, amit meg is ettem és elmaradt a szokásos szöveg: " ez mi?" :-D Pedig várták :-D Utána nekiálltunk itinert böngészni, mindenki a maga módján. Én nyomtattam még itthon egy kis puskát az útvonalról, kicsi betűmérettel :-) Gabesz pedig hozott nekem navigációt turistatérképpel. Köszi szépen! Nem mondhatja senki, hogy nem készültem fel rendesen :-)

    Másnap reggel felébredve láttuk, hogy elég csúnyán fúj a szél, aminek nem éppen örültünk. 

Nem is igazán bírtam eldönteni, hogy milyen ruha lesz a legmegfelelőbb. Nem is sikerült jól választanom :-( 

9-kor rajtoltunk mi is, a rendes maratonfutókkal együtt. Előtte még kaptunk egy itinert, aminek a másik oldalára pedig pecsételtetni kellett az ellenőrző pontokon. 

    Rajt után pár másodperccel egyből feltűnt, hogy túl sok nálam a cucc, és zavart, hogy annyi minden volt a zsebemben, kényelmetlen volt. Legszívesebben kihajítottam volna mindent, de nem lehetett. Gabesz biztos nem örült volna, ha kidobom a navit :-D
Párszáz méter megtétele után ismét jött a következő probléma, ami sajnos rosszabb volt az előzőnél. Nagyon  elkezdett fájni a hasam. Nem tudom, hogy mitől. Vissza is vettem a tempóból, vagyis nem is bírtam jobban futni ezzel a fájdalommal. A hosszú aszfalton, a Máriabesenyői templomig végig fájt. Szinte már kocogtam, mindenki elfutott mellett, ki is akartam állni. De ezt a gondolatot nagyon hamar elhessegettem. 

   Aztán ahogy kiértünk a terepes részre, ott már jobb lett, kezdett elmúlni. Örültem is neki. Meg sokat jelenthetett az is, hogy végre megszűnt az aszfalt monotonitása és jött a terep, aminek annyira más a feelingje. Terepes táv első része borzasztó sáros volt, főleg az első emelkedő. Ott alig lehetett felmenni, csúszott, mély volt a sár. Aztán nem sokkal utána ugyanezt kellett átélni, csak lefele verzióban. Az rosszabb volt, ott estem is egyet. Mondjuk az a szerencsém, hogy a montiból adódóan nem ijedek meg, ha sáros a terep, hanem átgázolok rajta, és különösebben nem hat meg ha nyakig sáros leszek.

Innentől már elmúlt a fájdalom a hasamban, és végre tudtam élvezni a futást. Annyira jó volt futni az erdei ösvényeken és a "hangulatos erdőszakaszon". Viszont folyamatosan nézegetnem kellett az itinert, hogy mikor és hol kell letérnem az útról, ez azért sok időt elvett, és emiatt nem is tudtam rendes tartani a tempót és a megállások megtörték a folyamatos haladást. Egyik ellenőrzőponton nagyon megzavartak (de nem csak engem). Azt hittem, hogy az a 2. EP, a romtemplom, mivel ott volt valami romos épület is, de azt mondták, hogy ez még nem az, közben meg a futóknak osztogatták a pecséteket. Onnantól mindenkit kérdezgettem, hogy akkor most mi van, és jó helyen vagyok e?! Aztán szerencsére eljutottam a romtemplomig, bár ott minden volt csak romtemplom nem, vagy az már annyira rom volt, hogy ott se volt. Ez a pont amúgy azért volt fontos, mert itt vált ketté a 20-as és a 40-es táv. Ha itt rossz fele megyek, akkor kénytelen lettem volna 40-et futni, azt meg azért hadd ne kelljen :-)

    3 EP után már futótársakra is leltem, és onnan jópár embert le is hagytam. Volt egy szellemileg sérült srác is, aki futotta a 20-at. Sokat beszélt hozzám, és elmondta, hogy ő már sok maratont és félmaratont futott, és emellett bringázik is. Ez nekem annyira tetszett, és olyan nagyon felnéztem rá, hogy ilyen "betegen" sportol. Ez volt a nap egyik legjobb pillanata :-)

Táv végén egy hosszabb lefelén nagyon megfájdult a térdem, kénytelen voltam lesétálni rajta, tudtam ha erőltetem a futást, akkor bajok lesznek. Utána jött még egy hosszabb aszfaltos szakasz a városban, ez számomra nem is volt valami élvezetes, de legalább tudtam, hogy hamarosan ott a cél.

2 óra 26 perckor be is értem. Matyi már jóideje ott volt, ő egy szakaszon rövidített :-)

Tudom, hogy ez az idő nem a legjobb, de úgy vagyok vele, hogy a célt teljesítettem, lefutottam egy félmaratont, terepen. Látom mik a hibák, amiken javítani kell és emellett tudom, hogy ha akarom, akkor meg is tudom csinálni :-)

Illetve külön büszke vagyok magamra, hogy nem tévedtem el :-) Pedig nagyon készültem arra, hogy segítségért kiálltok az erdő közepén :-D

Legközelebb a futás alatti kajálásra nagyon-nagyon oda kell figyelnem, mert jó esélye van, hogy amiatt készülök ki utólag ennyire (fejfájás, hányinger...) Ezek a fejfájások és rosszullétek borzalmasak, és kibírhatatlanok, muszáj megtalálnom rá a megoldást, hogy ne forduljon elő ismét.

Összességében a terepfutás és a TT csak pozitív nyomot hagyott bennem. Elsősorban jó volt végre valami mást csinálni, illetve itt nem volt bennem az a fajta versenyszellem, mint a bringán. Más volt a motiváció. Ott és akkor csak magamért és a magam szórakoztatásért futottam.

Ezen felül egy tökéletesen leszervezett verseny volt, amiért nem kellett több ezer forintot fizetnünk. Itatópontokon csoki, tea, sportital, célban irdatlan mennyiségű kaja és tea, és kedves emberek...nem igazán van többre szükségünk. Illetve a versenyzők és túrázok is mind kedves és természetszerető emberek. Ide hál'Isten még nem tört be az elüzletiesedés, mint a bringánál.

Gratulálok Gabesznak, lenyomta a maratoni távot, Matyinak a 20 km-es távért, és nem utolsó sorban Ádámnak is.

Következő terepfutásom Göcsej Galopp 16 km-re lesz. Ott lesz lehetőség javítani a hibákon. Hosszabb távot nem merem bevállalni, az 33 km lenne. Az még azért sok. 

Szóval nagyon úgy fest, hogy mégsem hagyom abba a sportot, ahogy azt a januári bejegyzésemben írtam :-) 

Mediball

Kipróbáltam valami újat, valami mást, ami igazán nem áll közel hozzám, nem az én világom. Anikó (kettlebell edző) szervezte meg itt Zalaegerszegen a Mediball szemináriumot és kérdezte, hogy elmennék el. Hosszas gondolkodás úgy döntöttem, hogy kipróbálom, mit veszíthetek vele.

"A MediBall a kínai eredetû Tai Chi gyakorlatok körkörös mozdulatain alapuló labdajáték. Annyiban hasonlít pl. a teniszre vagy a tollaslabdára, hogy itt is ütõt használnak, de ebben a játékban a labdát nem vissza kell ütni, hanem egyfajta körkörös mozdulattal el kell kapni, és visszalendíteni. Könnyen megtanulható, és nagyszerû sport minden korosztálynak.Kínában, ahonnan ered, a parkokban látni idõseket és fiatalokat egyaránt, akik rendszeresen gyakorolnak, párban és egyedül is."

Nagyon érdekes az egész, ugyanis erőt igazán nem kell kifejteni hozzá, inkább a koncentráció ami fontos, illetve a teljes fizikai, érzelmi és mentális összhang. 

Furcsa ez nekem, és nem is jellemző rám az ilyen jellegű mozgás, rám, aki szinte csak olyan sportot űz, ahol a fizikai erő a lényeges, vagy éppen feszíteni kell. Itt meg pont, hogy nem.

Ha az ember gondolatai össze-vissza cikáznak és nem bír csak erre az egy dologra odafigyelni, akkor szerintem lehetetlen megcsinálni a gyakorlatokat és nincs is értelme foglalkozni vele. Viszont abban a pillanatban, ahogy a fent említett 3 dolog (fizikai, érzelmi és mentális) összhangba kerül és úgy gyakorol az ember, akkor sikerül "varázsolni" a labdával és az embert elfogja valamiféle szabadságérzés. Jó dolog ez, bár nehéz szavakba önteni a lényegét.

Persze nekem ebbe is sikerült belevinnem a személyes idiótaságomat, ehhez jó partner volt Isti, akivel próbáltuk még jobban feldobni a gyakorlást. Tény, hogy mi ehhez nem bírunk eléggé komolyak lenni, ezt gondolom sokan észre is vették :-D

Természetesen nem mondom, hogy feladom a kerékpárt, futást, vagy kettlebellt. Még mindig az az én világom. De azért érdekes dolog belepillantani valami másba.