Manapság örülhetünk neki, ha néhány verseny a közelben van és nem kell 4-5 órákat utazni az Északi-Középhegységbe, hogy versenyezhessünk egy jót. Ennek örömére egyértelmű volt, hogy a Bikefestet nem hagyjuk ki.
Mi már péntek este leutaztunk füredre, mivel Sanyi úgy gondolta, hogy elindul az ox versenyen. Másnap reggel nagynehezen megtaláltuk a pályát, és mentünk rajt egy kört. Na ennyi bőven elég is volt, és egyértelművé vált, hogy itt akkor sem indulnánk el ha fizetnének érte. Egy rétbe belekasztáltak egy utat és azt nevezték pályának... Pálya leírás: 45 m szint és 0 árnyék... erről ennyit.
Ezután gondoltuk, hogy benevezünk a vasárnapi maratonra. Nekünk még szerencsénk volt, mivel kora reggel volt, így alig voltak, de a szervező srác már akkor sem állt a helyzet magaslatán. Nagy nehezen kaptam egy rajtszámot és chipet, 6000 Ft-ért.
Ezután még tekertünk egy kicsit, és a nap többi részét már pihenéssel töltöttük.
Egy kicsit a vasárnapi maratonról is:
Sajnos Szilvásvarádon nem mertem elindulni középtávon a sár és az esőzések miatt, itt viszont már mindenképpen a ki akartam próbálni magam. Mivel Tóth Andris elmondása szerint a pálya nem valami nehéz, szint is alig van, így nem is volt kérdés, hogy melyik távot választom.
10 órára volt kihirdetve a rajt. Arra időzítettem a melegítést és a kajálást is. De aztán bemondták, hogy a sok nevező miatt csúszik fél órát. Fantasztikus... végülis pont ahhoz volt kedvem, hogy még fél órát süljek a napon a kánikulában. Ehhh. Itt még nem voltam ideges.
Olyan 10.20 körül beálltam szokás szerint valahova a tömeg kellős közepébe. Ott kérdeztem is az embereket, hogy már megvolt-e a beszólítás, mert nem hallottam semmit. 10:28: Sanyi hív, hogy hol vagyok, mondta, hogy beszólítottak. Mivan? Engem? Aztán minek? Tiszta idegállapotban törtem át a tömegen, hogy sikerüljön odaérnem a beszólítottak közé. Szerencsére egy srác átemelte a bringám a kordonon, így éppen hogy odaértem 10:30-ra. Akkor ránéztem az órámra. Pulzus: 176 Micsoda??? Itt már tudtam, hogy ebből baj lesz, mivel az volt a tervem, hogy nem kezdek bele az elején, de itt már jó esélyem volt, hogy ez nem fog összejönni.
Aztán egyszercsak elindult a tömeg. Rá kellett jönnöm, hogy az volt a rajt. Semmi FIREEE, vagy valami...
Furcsa volt nekem ez elejéről indulni. Most engem hagytak le az emberek és nem fordítva. Próbáltam kicsit visszavenni a tempóból, hogy valamelyest lemenjen a pulzus, de az elején, mikor látom, hogy mindenki ment, akkor nekem is menni kellett. Sajnos még nem bírom magam annyira kontrollálni, és ez elég nagy probléma.
Vicces volt, mert én már az első 5km-en nyakig sáros lettem. A többiek mind kikerülgették a pocsolyákat, én viszont azt nem bírom kivárni míg átcammognak a szélén, így inkább belemegyek.
Első frissítő hamar elértük, ott vártak a Szabiék. Beadták a jól előkészített kulcsomat. Kb az első 2 órában elég jó tempóban tudtam haladni. Furcsa volt, hogy lányokat nem igazán látok a pályán. Kicsit meg is ijedtem, mivel azt hittem, hogy mindenki már jóval előttem van. Aztán egy lefelénél sikerült beérnem a Valcsó Anikót, akkor kicsit fellélegeztem.
2 óra után eljött egy kis mélypont. Akkor kicsit visszavettem, és lassítottam. Kezdett fogyóban lenni a kulacsom, el kellett kezdenem spórolni vele. Számolgattam, hogy mikor érek ismét Hideg-kútra Szabiékhoz.
A kis support team-ünk 100%-os frissítést szolgáltatott. Dia a kulacsokat adta, Szabi pedig rámburított vagy 1,5 liter vizet. Nem kicsit esett jól.
Ezután következtek a síkabb részek, amiken nem bírtam menni. A lábaim sehogy sem találták a megfelelő tempót.
Utolsó frissítőnél megláttam egy középtávos lányt. Vérszemet kaptam, és bennem volt, hogy nekem akkor is utól kell érni. Sikerült is, de egy jó darabig még bírt jönni mögöttem, aztán elfáradt és lemaradt.
Pálya nekem attól függetlenül, hogy szint nem volt benne sok, tetszett. El sem tévedtem, pedig az én tájékozódási képességem egyenlő a nullával. Teljesen jól volt kijelölve, egy lefele utáni jobbos visszafordító nem volt talán egyértemű, de ott időben észbekaptam.
Utólsó pár km-en már hátbavágtak a hosszútávosok. Mikor láttam, hogy a Melts Andris és Grósz Béla jön, akkor kicsit megnyugodtam, mivel azért is hajtottam, hogy nehogy Sanyiék érjenek utol.
Végülis sikerült beérnem. Végeredmény: 4:24, 170es- átlag-, és 190-es max pulzus. Az időmnek örültem, mivel 4,5 óra volt a cél. Számomra jó ez az időeredmény, de Erdélyi Esztertől, aki nyerte a versenyt majd 1 órát kaptam. Ami hatalmas különbség, van még hova javulnom.
Eredménylista szerint 8. lettem. Egy másik eredménylista szerint pedig 9. :-)
Utánam nem sokkal Gabesz, majd Sanyi is beért a hosszútávról, nagyon jó időt mentek. Ebből már sejthető volt, hogy itt valaki dobogó esélyes lehet. Így is volt, Sanyi master1-ben 2. lett. Gratulálok neki!
A táblára kifüggesztett eredménylista tele volt hibákkal. Bár sok ember neve meg sem jelent az eredménylistán, szóval én még örülhetek, hogy a mért időm legalábbb rendben volt. Azt hogy valóban 9. lettem e a mai napig nem tudom.
Nem értem, hogy történhet meg ilyen egy chip-es időmérésnél...
18órára volt kihirdetve az eredményhirdetés, aztán bemondták, hogy fél óra csúszás. Jólvan, ez még belefér. De aztán sem fél óra, sem 1,5 óra múlva nem történt semmi. Mindenki egyre idegesebb lett és a helyzet nagyon kínossá kezdett válni.
Aztán kicsit összekapták magukat a szervezők és kihirdették az elit női és férfi eredményeket. Legalább ezért érdemes volt várni, mivel nőknél nemzetközi verseny révén az első 10et szólították, amibe éppenhogy belefértem. UCI pont mellett még 30 EUR-val is gazdagodtam :-)
Sajnos hiába vártuk a többi táv eredményhirdetését, nem történt meg. Nagyon sajnálom a helyezést elérteket, annyit legalább megérdemeltek volna, hogy kiszólítsák őket, mivel nagyon megküzdöttek az eredményeikért.
Bízom benne, hogy nem fog annyiban maradni a dolog!
Következő megmérettetésem a Duna maraton lesz, ahol ismét középtávon állok rajthoz.
