2011. február 13., vasárnap

Téli Margita futva


Úgy tűnik kezd egyre komolyabbé válni nálam ez a futás téma. Már túllépetem azon, hogy csak alapozásként futkorászok télen. Január elején jött az ötlet, hogy kipróbálom magam egy terepfutó versenyen, a Téli Margitán. Pontosabban a TT 20 km-es távját tűztem ki,  ami nem verseny, ez a gyalogosoknak van kitalálva, de gondoltam senki nem fogja bánni, ha én futva teljesítem :-) Tudni kell, hogy én még ennyit sosem futottam, főleg nem terepen. 
Matyi futotta még velem együtt a 20 km-t, Gabesz pedig a maratont.
Természetesen a Gödöllőre való utazás sem telhetett el eseménytelenül. Egy "kicsit" eltévedtünk először Budaörsön. Szemét GPS, nem szabad megbízni benne! Aztán a Matyihoz sem találtunk oda, köszönhetően a GPS-nek, végül nem kanyarodtunk le a pályáról a jó helyen Gödöllőnél, természetesen a gps miatt. Köszönjük neked gps, hogy ezzel feldobtad az utunkat!!! Sebaj, arra jó volt, hogy kicsit gyakoroltam a térképolvasását és a tájékozódást útközben, nem ártott. Elég hiányos a tudásom ilyen téren :-D 

Nagyon jó kis szállást sikerült foglalnom, ugyanis másnap visszamehettünk a futás után fürödni és nem kellett a szokásos verseny utáni hercehurcát átélnünk. Ez így nagyon jó volt.
Este elmentünk vacsizni egy jót, ahol nekem sikerült végre olyan kaját választanom, amit meg is ettem és elmaradt a szokásos szöveg: " ez mi?" :-D Pedig várták :-D Utána nekiálltunk itinert böngészni, mindenki a maga módján. Én nyomtattam még itthon egy kis puskát az útvonalról, kicsi betűmérettel :-) Gabesz pedig hozott nekem navigációt turistatérképpel. Köszi szépen! Nem mondhatja senki, hogy nem készültem fel rendesen :-)

    Másnap reggel felébredve láttuk, hogy elég csúnyán fúj a szél, aminek nem éppen örültünk. 
Nem is igazán bírtam eldönteni, hogy milyen ruha lesz a legmegfelelőbb. Nem is sikerült jól választanom :-( 
9-kor rajtoltunk mi is, a rendes maratonfutókkal együtt. Előtte még kaptunk egy itinert, aminek a másik oldalára pedig pecsételtetni kellett az ellenőrző pontokon. 

    Rajt után pár másodperccel egyből feltűnt, hogy túl sok nálam a cucc, és zavart, hogy annyi minden volt a zsebemben, kényelmetlen volt. Legszívesebben kihajítottam volna mindent, de nem lehetett. Gabesz biztos nem örült volna, ha kidobom a navit :-D
Párszáz méter megtétele után ismét jött a következő probléma, ami sajnos rosszabb volt az előzőnél. Nagyon  elkezdett fájni a hasam. Nem tudom, hogy mitől. Vissza is vettem a tempóból, vagyis nem is bírtam jobban futni ezzel a fájdalommal. A hosszú aszfalton, a Máriabesenyői templomig végig fájt. Szinte már kocogtam, mindenki elfutott mellett, ki is akartam állni. De ezt a gondolatot nagyon hamar elhessegettem. 


   Aztán ahogy kiértünk a terepes részre, ott már jobb lett, kezdett elmúlni. Örültem is neki. Meg sokat jelenthetett az is, hogy végre megszűnt az aszfalt monotonitása és jött a terep, aminek annyira más a feelingje. Terepes táv első része borzasztó sáros volt, főleg az első emelkedő. Ott alig lehetett felmenni, csúszott, mély volt a sár. Aztán nem sokkal utána ugyanezt kellett átélni, csak lefele verzióban. Az rosszabb volt, ott estem is egyet. Mondjuk az a szerencsém, hogy a montiból adódóan nem ijedek meg, ha sáros a terep, hanem átgázolok rajta, és különösebben nem hat meg ha nyakig sáros leszek.
Innentől már elmúlt a fájdalom a hasamban, és végre tudtam élvezni a futást. Annyira jó volt futni az erdei ösvényeken és a "hangulatos erdőszakaszon". Viszont folyamatosan nézegetnem kellett az itinert, hogy mikor és hol kell letérnem az útról, ez azért sok időt elvett, és emiatt nem is tudtam rendes tartani a tempót és a megállások megtörték a folyamatos haladást. Egyik ellenőrzőponton nagyon megzavartak (de nem csak engem). Azt hittem, hogy az a 2. EP, a romtemplom, mivel ott volt valami romos épület is, de azt mondták, hogy ez még nem az, közben meg a futóknak osztogatták a pecséteket. Onnantól mindenkit kérdezgettem, hogy akkor most mi van, és jó helyen vagyok e?! Aztán szerencsére eljutottam a romtemplomig, bár ott minden volt csak romtemplom nem, vagy az már annyira rom volt, hogy ott se volt. Ez a pont amúgy azért volt fontos, mert itt vált ketté a 20-as és a 40-es táv. Ha itt rossz fele megyek, akkor kénytelen lettem volna 40-et futni, azt meg azért hadd ne kelljen :-)

    3 EP után már futótársakra is leltem, és onnan jópár embert le is hagytam. Volt egy szellemileg sérült srác is, aki futotta a 20-at. Sokat beszélt hozzám, és elmondta, hogy ő már sok maratont és félmaratont futott, és emellett bringázik is. Ez nekem annyira tetszett, és olyan nagyon felnéztem rá, hogy ilyen "betegen" sportol. Ez volt a nap egyik legjobb pillanata :-)
Táv végén egy hosszabb lefelén nagyon megfájdult a térdem, kénytelen voltam lesétálni rajta, tudtam ha erőltetem a futást, akkor bajok lesznek. Utána jött még egy hosszabb aszfaltos szakasz a városban, ez számomra nem is volt valami élvezetes, de legalább tudtam, hogy hamarosan ott a cél.
2 óra 26 perckor be is értem. Matyi már jóideje ott volt, ő egy szakaszon rövidített :-)
Tudom, hogy ez az idő nem a legjobb, de úgy vagyok vele, hogy a célt teljesítettem, lefutottam egy félmaratont, terepen. Látom mik a hibák, amiken javítani kell és emellett tudom, hogy ha akarom, akkor meg is tudom csinálni :-)

Illetve külön büszke vagyok magamra, hogy nem tévedtem el :-) Pedig nagyon készültem arra, hogy segítségért kiálltok az erdő közepén :-D

Legközelebb a futás alatti kajálásra nagyon-nagyon oda kell figyelnem, mert jó esélye van, hogy amiatt készülök ki utólag ennyire (fejfájás, hányinger...) Ezek a fejfájások és rosszullétek borzalmasak, és kibírhatatlanok, muszáj megtalálnom rá a megoldást, hogy ne forduljon elő ismét.

Összességében a terepfutás és a TT csak pozitív nyomot hagyott bennem. Elsősorban jó volt végre valami mást csinálni, illetve itt nem volt bennem az a fajta versenyszellem, mint a bringán. Más volt a motiváció. Ott és akkor csak magamért és a magam szórakoztatásért futottam.
Ezen felül egy tökéletesen leszervezett verseny volt, amiért nem kellett több ezer forintot fizetnünk. Itatópontokon csoki, tea, sportital, célban irdatlan mennyiségű kaja és tea, és kedves emberek...nem igazán van többre szükségünk. Illetve a versenyzők és túrázok is mind kedves és természetszerető emberek. Ide hál'Isten még nem tört be az elüzletiesedés, mint a bringánál.

Gratulálok Gabesznak, lenyomta a maratoni távot, Matyinak a 20 km-es távért, és nem utolsó sorban Ádámnak is.

Következő terepfutásom Göcsej Galopp 16 km-re lesz. Ott lesz lehetőség javítani a hibákon. Hosszabb távot nem merem bevállalni, az 33 km lenne. Az még azért sok. 

Szóval nagyon úgy fest, hogy mégsem hagyom abba a sportot, ahogy azt a januári bejegyzésemben írtam :-) 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése