CrossFest XCO Cup -Az első komolyabb ox futamom

A hétvége második megpróbáltatása az alsóerdei pályán rendezett xco kupa volt. Bár nekem a pálya egyáltalán nem számít hazai pályának, mivel nem itt edzem. Összesen kétszer tekertem itt. Első alkalom után kijelentettem, hogy én itt aztán el nem indulok. Aztán rá pár napra úgy gondoltam, hogy nem adom fel és ismét megpróbálok végigmenni a pályán. Sanyi ismét türelmesen végigkísért. Nem mentem sokkal jobban az első alkalomhoz képest, de most nem pánikoltam be "annyira". :-)

A előző napi Vinye maraton miatt még mindig kétséges volt az indulásom.Ott nagyon elfáradtam, és úgy voltam vele, hogy nem akarok én már másnap bringázni. De aztán vasárnap reggel felkeltem, felöltöztem bringásruhába és indulásra készen voltam. Bár fájt mindenem, fáradt is voltam, mégis úgy éreztem, hogy indulnom kell. Legalább kipróbálom magam egy ilyen versenyen is. Amiatt nem is aggódtam, hogy a sár nagyon megnehezítette volna a pályát.

10 órakor már ott is voltunk a rajtközpontban, Sanyi hozta az előző nap jól összesarazott bringám. Összekészüldődtem és elindultam kicsit melegíteni. Útközben összefutottam Panyi Gabival, aki a másik induló volt a másodosztályos nők között.

11-kor volt a rajt. 

Gabi egyből előttem is volt, sőt még az első mászást is előttem tette meg, sokkal ügyesebben ment fel a vízmosásos felfelén, mint én, mivel nekem sikerült a jobb oldal helyett a balra kisodródni és ott rosszabb volt a nyom. Aztán következett első lefele, ahol farönkök voltak egymás után a úton. Ott sikerült elmennem mellette, és többször visszanézve láttam, hogy már nem is jön mögöttem. Ettől azért annyira nem nyugodtam meg, mivel tudtam, hogy ő felfele azért ügyesen fut :-) Ezután az egyik lefelén nem sikerült bevennem egy jobbos kanyart és telibementem a szalagnak :-) Onnantól jött a szenvedés, többször megfordult a fejemben, hogy feladom és kiállok. Tudtam, hátra vannak még a kegyelten bringatolások és még egy teljes kör.

Folyton nézegettem vissza, hogy jön e Gabi,  Tibiék pedig folyton mondták, hogy hány percre van tőlem. Ez tartotta benne a lelket, hogy ne álljak ki és küzdjek tovább. 

Meglepett, hogy sikerült lemennem a vízátfolyásos lefelén mindkétszer és ki tudtam tekerni a csúszós mászás előtti kanyargós részt. Ezek az én apró sikerélményeim:-.)

A második köröm talán jobban ment, bár sokat lassultam, de már biztos tudatosult benne, hogy túl messze van tőlem Gabi és már biztos nem ér fel, így kicsit visszavehetettem a tempóból. Itt már nyugodtabban mentem és több emelkedőn tovább fel tudtam menni, mint az első körben.

Pálya legvégén összetalálkoztam egy fekete kutyával, először azt hittem, hogy megtámad, de nem tette, csak futott utánam:-)

01:06:47-es idővel értem célba (00:31:43, és 00:34:40-es köridőkkel) Hozzám képest, és ahhoz  viszonyítva, hogy előző nap lenyomtam egy maratont, nem is olyan rossz. 

Utánam egyből rajtoltak Sanyiék, nekik 4 kört kellett menni, addig én szépen átköltöztem és még így is maradt időm szurkolni neki. Ő 6. helyen jött be master1-es kategóriában. Gratulálok neki :)

Megnéztem még az elit futamokat, és jött az eredményhirdetés. Indultunk is Gabival a dobogóra.

Kaptam kupát, érmet, csomagot. Nagyon örültem neki.

Ezután egyől hazaindultunk, mert már nagyon végem volt. Még ki sem értünk a városból egyből hívott Sanyi, hogy 3. lettem az XCO magyar kupában, így még díjjazva vagyok. Na ezen jót nevettem. Ez volt az egyetlen ox futamom és ezzel dobogóra kerültem :-)

Szabiék előtt le a kalappal, nagyon jó kis versenyt hoztak össze, és köszönöm mindenkinek a bíztatást.

Lehet jövőre még bevállalok néhány ox futamot, csak a hasznomra válhat :-)

Fotókért köszönet: Panyi Jánosnak és Bolla Gábornak.

Vinyei "terepduatlon" - azaz a 2010-es Bakony Maraton

Ilyet még sosem vállaltam be, és valószínű nem is fogok többet. Egy ugyanazon hétvégén középtávos maraton és egy ox verseny.

No de kezdjük az elejéről. Már jó ideje nem vagyok a legjobb formában, nem igazán sikerül kipihenni magam, így az edzések sem úgy mennek, ahogy annak kellene. Ez sajnos nem volt a legjobb előjel a hétvégére nézve.

Viszot a magyar kupa miatt a vinyei Bakony maratont még mindenképpen meg akartam csinálni, hátha még pár pontot össze tudok kaparni és még pár helyet előre tudok lépni az összetettben.

Sejtettem, hogy nem lesz egy egyszerű menet. 59km-t és 1650méteres szintet írtak előzetesen a középtávra. Ez kemény lesz... Erre rátett egy lapáttal a péntek esti ítéletidő, így már kellőképpen tudtam rettegni a versenytől. Többször megfordult a fejünkben, hogy vajon van e értelme elindulni, mivel ott is eléggé tombolhatott a vihar, de végülis úgy döntöttünk, hogy nekivágunk. Hajnali 5-ös kelés után 9-kor már Vinyén voltunk. Szépen gyülekeztek is az emberek, pedig meg voltam győződve arról, hogy alig lesz induló. De rosszul hittem. Szép kis mezőny gyűlt össze, természetesen az elit lányok sem maradtak otthon :-) Ismét fel kellett kötni a gatyám :-)

Sanyi és Gabesz tíz után kicsivel rajtolt, mivel egy MÁV egyik szerelvénye a hosszútávosok útjába állt. Nem sokkal később én következtem. Megint beszólítottak, így ismét az első sorból rajtolhattam.

 Természetesen a rajt nem sikerült, mindenki otthagyott, aztán kezdhettem el felkapaszkodni a többiekre. Élmezőnnyel sajnos esélyem sincsen tartani a lépést, így beálltam a saját tempómra. Viszont itt már sejtettem, hogy valami nem stimmel. Nem éreztem magamban az erőt, és ami a legrosszabb, hogy motivációt sem arra, hogy nyomjam neki. Szóval már az elején fejben feladtam, innentől csak a szenvedés következett. 

Első Kőris-hegy mászás nagy részét tolva tettem meg. Járható lett volna a pálya, ha nem esik rá előző nap annyi eső. Így aztán toligálhattam jópárszor, amitől persze jól megfájdult a derekam, a karom, a lábam. A Kőris hegy csúcsához szinte mászni kellett, úgy vonszoltam a bringám vagy ő engem (ha tudom előre hogy itt később le is kell jönni, hát én ott helyben feladom :-). Kicsit megpihentem az itatónál, aztán irány le. Betonos lejtőn legalább kicsit pihentem. Aztán jött a második csapás: a Cuha patakkal párhuzamosan egy övsényen kellett menni. Menni, nem tekerni, mert azt én ott nem tudtam. Felszálltam időként, gurultam pár mérert, aztán ismét tolás, meg bringacipelés. Nagyon rossz volt az a rész, tele volt gyökerekkel, fákkal, csúszós volt, féltem, hogy beleesek a patakba és jól meghalok :-) De nem igazán mérgelődtem, hogy ilyen rész is volt benne, gondoltam magamba, hogy én még nem vagyok olyan rutinos maratonos, biztos ez természetesnek számít, és ezt is meg kell oldani :-)

Aztán következett a mászás vissza a Kőrisre. Az nem volt olyan vészes, mivel a vége ugyanazon a betonúton haladt, amin előzőleg lejöttünk. De itt már elég nyűgös voltam. Néztem az órám, hogy még alig mentem 30km- és a szint még ezer sincs, ekkor nagyon kétségbeestem, hogy én ezt nem fogom bírni végig.

Felértem a Kőrisre, itatónál kaptam vizet, izót (mindkettő jó hideg volt), aztán irány lefele. Lemásztam a köves, csúszós részen, aztán onnantól már nem volt vészes a pálya. Jó kis lejtők jöttek, lazább emelkedők.

Csak az volt a baj, hogy én még arra számítottam, hogy sokkal több km és mászás van még vissza, így tartalékoltam az erőmmel ( ami már a 0-hoz kezdett redukálódni). Becsatlakozam két srác mellé, onnantól velük mentem végig. Elég jó tempót mentek, még pont bírtam velük haladni, hol ők mentek elől, hol én.

Vége előtt nem sokkal jöttek a gázlók. Még sosem jártam itt, így nem tudtam, hogy mire számítsak. Tátva maradt a szám, mikor megláttam az elsőt. Mi? Itt kell átmenni???? Na de hol a híd, vagy a csónak, vagy a komp? :-)

 Eléggé megdúzzadt a Cuha, így rendesen hömpölygött. Nem tudtam, hogy mi a jobb megoldás, ha leszállok és áttolom, vagy belemegyek  és fogalmam sincs, hogy mi van a víz alatt és milyen mély. Ezért mindig előreengedtem a fiúkat, és megnéztem, hogy hol is kelnek át :-) Így már könnyebb dolgom volt. Tehát a tekerést választottam. Kísérő fiúk pedig nagyon rendesek voltak, mert mindig megvárták, hogy sikerül e épségben átjutnom :-)

Kb 5 gázlón kellett átmenni, abból egy volt nagyon durva. Mondták a parton levők, hogy jobb oldalon menjek, nahát én csakazértis balra mentem, de ott meg nagyon mély volt a víz, szinte majdnem ellepett, alig bírtam kikászáldóni a bringával.

Utolsó gázlónál mondták, hogy már csak 100 méter van a célig. Juhééé, végre beértem. 6. helyen. Sajnos most olyanok is előttem végeztek, akiket igazán meg kellett volna vernem, de sajnos ez is benne van a pakliban.

Amíg vártam Sanyira lemosta magam és a bringám a cuhában. Aztán hamarosan Sanyi beért, sajnos esett egy nagyot az egyik lefelénél (utólag kiderül, hogy Gabesz is ugyanott repült egy nagyot), ami nem volt rendesen kijelölve, így szép kis sérüléseket szerzett, emellett az új mez és a szemüvege is az esés áldozatává vált. 

Kicsit mosolyogtató story volt, mikor odajöttek hozzánk a környékbeli gyerekek és autógrammot kértek tőlünk. Jól össze is néztünk Sanyival, hirtelen nem tudtuk hova tenni a dolgot, de természetesen elegett tettünk kötelességünknek és mindenkinek mindent aláírtunk:-)

Végülis jó volt eljönni, nagyon jól szervezett verseny volt, nekem a jelöléssel sem volt semmi bajom, végén a kaja is finom volt. Az pedig, hogy én rossz teljesítmény nyújtottam már egy másik téma.

Ezzel a 6. helyemmel sikerült az elit nők között 2010-ben megszereznem az 5. helyet. Elsőre talán nem is annyira rossz ez, majd meglátjuk mit hoz 2011...

Bükk Maraton - Nem lesz sár, nem mi...

3. Topmaraton állomás idén is a Bükk Maraton volt. Tavaly itt rövid távon indultam, de nincsenek róla valami jó élményeim, mivel a meleg miatt nagyon kikészültem.Idén a középtáv leküzdése volt a cél.

Eredetileg 57km-re volt kiírva a táv, de az eső miatt több rész is járhatatlan lett, így azokat kivették, összességében pedig 50 km lett.

Örültem neki, hogy elhoztam a sárhányócskát, mivel nagy szükség lesz rá, így is volt. De megint megfordult a fejemben, hogy átnevezek. De elhessegettem. Szilvás előtt meghátráltam, itt nem lehetett.

Két Gáborral indultam útnak szombaton.
Utunkat színesítette, hogy találkozhattunk CsillagszületikMegasztárCeleb Király Viktorral a hatvani benzinkúton.
Idő nem ígért túl sok jót, többször szakadt ránk az ég útközben.
Felsősárkányba érve láttuk, hogy ott is esett rendesen, rajtközpont (amit szóra sem méltatok...) olyan volt, mint egy belvíz által elöntött terület. Sajnáltam is, hogy otthonhagytam a szép T-mobile magenta rózsaszínű gumicsimmim :(
Este még találkoztunk Panyi Gabival és Szilárddal. Gabi mondta, hogy vigyázzak holnap, mivel indul a fillaris Szilvi is, aki körülbelül ugyanolyan erős mint én. Beszélgetés közben Szilárd furcsa mód próbálta a váltóját felszerelni, egy Burucki-s fényvisszaverőt rakott a vázhoz. Nem akartam mondani, hogy egy gumibelső jobb lenne, dehát mégis ő a profi, tudja mit csinál :-)


Este már ismét kezdtem kétségbeesni, jött a szokásos "félek", csak most nem volt kinek mondogatni :(. Elég rosszul is aludtam, meleg is volt, de legalább a fiúk nem horkoltak.
Másnap szépen elkészültünk, bepakoltunk, és irány a rajtközpont. Mentünk kocsival vagy 200 métert és rájöttünk, hogy ennél közelebb nem jutunk. Valahol a falu központjában megálltunk az útszélén, kb 7-800 méterre a rajttól. Na ilyen sem volt még. De mi már előző este sejtettük, hogy nem lesz elég az a parkolóhely mennyiség, hát be is jött.
Gyors kirámolás, bringaösszerakás, és én már készen is voltam, Rohantam Matyihoz, hogy nézze meg a hátsóváltóm, mert megint rosszalkodott. Közben ittam egy kis high5 extrémet próbaképpen, meg is dobta a pulzusom szépen. Melegítésem rövid volt, mivel hallottam, hogy beszólítottak. Hűha mondom, ilyen sem volt még :-) Pillanatok alatt ott találtam magam a T-mobile-os esernyők alatt, azok között a lányok között, akiktől én még fényév távolságra vagyok teljesítmény szempontjából. Kicsit ijesztő is volt ott állni, mivel nem rajtolok jól, így tudtam, hogy hátráltatni fogom a népet :(

Fontos megemlíteni, hogy egész reggel vártam a szurkoló sms-em, de nem jött. Már kétségbe is voltam esve, hogy biztos elfelejtettek :( De aztán 9:29-kor a rajt előtt 1 perccel megpittyent a teló és jött az a bizonyos sms :-D Hurrááá!!! Nagyon örültem neki, és egyben meg is nyugodtam, így indulhatott a várva várt menet :-)


Sejtésem bejött, mivel már az első cm-en leelőzőtt a mezőny fele. Sebaj mondom, majd egyszer ezt is megtanulom.

Pulzusom viszont egyből az egekben, már az első métereken kapkodtam a levegő után. De nem bírtam lenyugtatni magam, ilyenkor sosem megy, csak sodródom a tömeggel. Lányok nagyrésze ismét jól otthagyott :( De sajnos nem bírom tartani velük a tempót :(

Amúgy tetszett nagyon az első hosszú mászás. Lankás volt, még nekem sem kellett nagyon kistányér és tök jól tudtam rajt haladni. A sár azért elég sok helyen megnehezítette a dolgom, össze vissza csúszkáltak a gumiim. Szinte már megszokott módon a Valcsót Anikót elhagytam az első mászáson, aki kicsit beparázott, mikor meglátott, meg is kérdezte, hogy milyen korosztályban vagyok :-D Megnyugtattam,hogy felnőtt nő vagyok, és nem fogjuk bántani egymást :-)

Első mászás terv szerint 1óra alatt meg is volt, onnantól jött a lejtőzés. Ami most azért nem volt annyira egyszerű. Durván sáros volt, ilyen csúszkálós, nyálkás, nagyon kellett figyelni, így annyira nem is mertem menni. Annyiban volt szerencsés, hogy itt még nem tapadt a gumira a sár. Ez után ismét mászás jött, de ezt már nem bírtam olyan jól, betett nagyon, hogy túlságosan nyomtam az elején. Váltóm is szarakodott, láncom is leesett, szóval volt bajom. De itt legalább már technikásabb mászások és köves lefelék voltak, amiket azért jobban szeretek. Bár elegendő erőm már nem maradt, hogy rendesen végigmenjek rajtuk. Innen már csak rövid felfelék és rövid lefelék voltak, elég unalmas volt, alig vártam, hogy vége legyen. Mindig azt hittem, hogy most jön az utolsó mászás, de sosem az volt :-) Végéfele nagyon sok  helyen már borzalmasan sáros volt a pálya. Átvinni is alig bírtam a bringám. Telónál mindig beragadt a sár, azt kellett még többször pucolgatni.

Szerintem nem mentem most annyira rossz sebességgel, mégsem értem be lányokat. Gondoltam is magamban, hogy nem hiszem el, hogy a csajok sosem kapnak defektet. 5 km múlva a fillari-s Szilvi ott pumpálta előttem a kerekét. Hát ez bejött mondom :-D. Ő volt az, akit le akartam nyomni mindenképpen. (bár nem ilyen áron, de hát ez egy ilyen sport).

Pálya vége egyre rosszabb volt, volt ahol már nem is lehetett tekerni a bringát olyan mély sár volt. Valami sáros letörésen ügyesen lecsúsztam, bringám előbb leért, mint én. Örülök, hogy ezt kb 20 ember végig is nézte. Sebaj, ilyen is kell.

Cél előtt majdnem elgázoltam egy rövidtávos lányt. Túl gyorsan mentem el mellette és beleakadt a kormányom az övébe, szegény majdnem elesett. Bocsánatot is kértem tőle mikor beértünk, mivel én mentem eszetlenül. Megbocsátott, csak mondta, hogy nagyon megijedt :S

Aztán Hál’Isten vége lett ennek a maratonnak is. 3 órán belüli idő volt a cél, ami nem lett meg. Most magyarázkodhatnék, hogy meglett volna, ha nincs sár, de hát nem vagyok vele előrébb.

Végül 6. lettem, abszolútban 11., 3óra 7 perccel.

Viszont most sokkal közelebb kerültem a "riválisokhoz".

Célban kaptunk valami T-mobile-os befőzőtt fedő izét, ami kiderült, hogy szemüvegtörlő:-)

.

Szép kis sárréteg rakódott le, na nem csak a bringámra, hanem rajtam is :-) Ezeket gyorsan rendbetettem, aztán mentünk a high5-os sártorba csevegni az ismerősökkel. Nem kicsit ment a hülyeség megint.

Ezt a részt mindig nagyon szeretem. Tök jó elbeszélgetni a bringásokkal, akiket csak ritkán látok. Manka mondta, hogy milyen jól megy lefele a 29-es bringa :-) Remélem egyszer nekem is lesz egy olyanom :)

Magyar Kupában talán egy hellyel bírtam ezzel előrelépni, legalább most nem én vagyok az utolsó.

Jövő héten lesz még a Bakony Maraton, ami a utolsó kupafutam, el kéne csak indulni rajt, kellene még pár pontocska. Ha pedig marad erőm, akkor megyek két kört vasárnap másodosztályban az egerszegi XCO futamon.

Salzkammergut Trophy No 2

Második alkamommal volt lehetőségem kijutni az egyik legnagyobb maratonra, a Salz-ra, Bad Goisernban.

Tavaly a 37,1 km-es D távon 12. lettem. Idén ismét a D távon indultam, csak ez most 54 km-es volt. Többen említették, hogy hosszabb távra kellett volna nevezem, mivel az állóképességem megvan hozzá, de így utólag szerintem kijelenthetem, hogy elég volt nekem bőven az 54 km is :-)

Ismét Sanyival és Gabesszal indultam útnak. Illetve jött velünk még Gabesz support teamje, Zoli és Julcsi személyében.

Borzasztó melegben autókáztunk ki Ausztriába. Már kicsit elegem van belőle, hogy vagy esik az eső és szétfagyunk, vagy ömlik rólunk a víz. Hol van már az átmenet???

Ismét le a kappal az osztrákok előtt. 1 percbe sem telt átvenni a rajtcsomagot és az emailen előre lebeszélt nevezési számlát is pillanatok alatt megkaptam, sőt még a nevemre is emlékezett a szervező hölgy. Átvettük még a szokásos kis powerbar csomagocskát, megettük a pastát (ami természetesen paradicsomos volt, amit pont nem szeretek :-)), és irány a szállás.

Elég nehezen találtuk meg a szállást, de megérte keresgélni, ugyanis sikerült kifogunk egy nagyon nagyon jó apartmant, amit egy angol pár adott ki.

Este korán lefeküdtünk és mindenki egyből el is aludt. Érdekes, mivel én reggel fel sem ébredetem arra, amikor Gabeszék elindultak a 210 km hajnali 5-ös rajtjára.

7kor már mi is kikászálótunk az ágyból Sanyival, mivel neki 9kor volt a rajt. Enyém meg 11-kor. Így megint 2 órát egyedül kellett kuporognom a kocsi mellett. (de legalább most nem a kocsiban, mint tavaly, mikor szakadt az eső)

Elég fura volt reggel az idő. Néha azt hittük, hogy meg fog eredni, aminek mi nagyon örültünk volna, mivel rettenetes volt a pártartalom. De aztán nem eredt ám meg, sőt.... ilyen melegben még sosem tekertem. Kegyetlen volt.

Most volt időm normálisan bemelegíteni, miután Sanyi elrajtolt. De már akkor ömlött rólam a víz, legszívesebb átöltöztem volna újra. Lehet azt kellett volna.

Fél órával előbb beálltam a rajthoz, mivel rohadt sokan voltak.

Első emelkedőnél nagyon rosszul éreztem magam. Nem akart menni sehogyan sem. Már ott folyt rólam a víz ezerrel. Mindenki csak ment el mellettem, már úgy éreztem, hogy nincs is utána más. Olyan csajok mentek el mellettem, hogy csak néztem. Nem értettem, hogy bírtak azok úgy menni.

Aztán inkább jobbnak láttam tartani a saját tempóm és nem törődni mással, és meg sem próbáltam jobban nyomni neki, mert abból nagy baj lett volna a végére. Így szépen feltekertem a saját tempómban végig, és nem törődtem a többiekkel.

Aztán végre jött egy lejtő, amin gondoltam majd pihenek kicsit. Perszeeee, csak akartam volna pihenni... Mindenki leszállt és toligálta. Dejó… Alig lehetett őket otthagyni.

Aztán jött Bereczki és jól otthagyott egy lefelénél. De a nagy mászás előtti itatópontnál már be is értem. A második hegytől nagyon tartottam, mivel az elsőnél sem úgy mentek a dolgok, ahogy kellett volna. Azt hittem, hogy nem fogom bírni.

Bereczki Laci még magyarázta is, hogy "most jön a pokol 8 km-re". Valóban, pokol is volt. Csak én jobban szeretem csendesen végigszenvedni az ilyen poklokat és nem szólni senkihez.

Nagyon rossz volt, és mintha sosem akart volna vége lenni. 5-6-tal tekertem feltele. Emberek jórésze már leszállt és tolta. De nekem nem szabadott leszállni, mert tudtam, hogy utána nem bírok visszaszállni. Így csak mentem és mentem. Borzalmas volt.

De annál jobb volt felérni végre. És még jól meg is tapsoltak ott a hegytetőn.

Onnan már csak lefele volt. Itt jött elő éltem első görcse. Szerencsére nem tartott sokáig, de nagyon kellemetlen volt.

Lefeléket nagyon bírtam. Egyre jobban élvezem ezeket a köves lejtőzéseket. Kanyarokat viszont borzalmasan veszem be. Ott sok időt veszítek is. Mindig kisodródok és a csekmetben fordulok be.

Mikor leértem a hegyről szentül meg voltam győződve, hogy mindjárt beérek a célba. Ja persze…jó is lett volna. Még kellett menni vagy 5-6 km-t síkon. Ez azért volt baj, mivel volt egy csaj előttem. Be is értem, de az nagyon sok energiát vett ki belőlem. De mivel nem úgy volt a cél, mint tavaly, hanem még sokat kellett menni addig, persze, hogy beért. Na mindegy, itt már tök mindegy hogy 54. vagy 55. vagyok…

Kár, hogy itthon nincsenek ilyen nagy hegyek. Mert én az ilyen hosszú mászásokra nagyon nem vagyok felkészülve, és ezzel nagyon nagy hátrányban vagyok a többiekhez képest.

Sajnos Gabesznak idén sem jött össze a 210km-es táv leküzdése, pedig nagyon készült rá.

Sanyi ügyesen végigment a 120km-en, bár szegényem nagyon meghalt a végére:-)

Este egy kisebb pihenő után visszamentünk a rajt-cél központban vacsorázni egy jót és figyeltünk ahogy beérnek az extrém távosok.

Jó kis hétvégére volt, de nagyon elfáradtam. Örülök neki, hogy végre jön a megérdemelt pihi vonyarcon :-)

ZKSE eredmények:

Track B - 119,1 km

Master 1 férfi:

Horváth Sándor: 62. hely 7:04:38

Track D - 54,0 km

Felnőtt férfi:

Bolla Gábor: 72. hely 3:16:45

Master 1 férfi:

Dervalics Gábor : 132. hely 3:40:40

Bereczki László: 194. hely 3:55:18

Brender Krisztián: 327. hely 4:53:55

Felnőtt nő:

Cséri Szilvia: 23. hely 3:58:54

Duna maraton 2010

Életem 3. középtávas és talán ez eddigi legnehezebb maratonja a 2010-es Duna Maraton volt.

Ez kis élménybeszámoló a hétvégéről:

Szokás szerint szombaton keltünk útra, Sanyi, Bolla Gábor és én. Gabeszék külön kocsival jött Esztivel és Tibivel, a support-teammel.
Szállásunk nem éppen volt a legtökéletesebb, az udvarba be sem tudtunk járni, mivel pont azelőtt a ház előtt bontották fel az utat. Persze a tulaj ezt elfelejtette közölni velünk. De muszáj volt megbékélnünk a helyzettel.
Délután néztünk meccset, tour-t, este kaja, közben ment a szokásos hülyülés. Így el is ment a nap hamar.


Vasárnap, a verseny napja:

Következett a reggeli rámolás, rohanás, idegeskedés. Természetesen nem is sikerült időben leérnünk a rajthoz. Így a high5 szállítmány sem került átadásra, de akkor éppen nem is az volt a legnagyobb problémánk.
Bemelegíteni alig volt időm. Amit azért bánok, de muszáj volt beállni az embertömegbe, hogy ne a legvégéről kelljen rajtolnom. Ott aztán megint ment a tülekedés, nem bírom én az ilyet. Emellett az volt még vicces, hogy sikerült meglátnom egy hatalmas tűskét az első kerekemben a rajtnál állva. Nadejó. Én meg még szombaton milyen büszkén mondogattam, hogy eddig milyen szerencsén van ezzel tubeless-es cuccal, mert nem kaptam még defektet. Rajtnál végig az volt eszembe, hogy most tuti ledefektelek, de aztán megúsztam :-)


A cél az volt, hogy ne kezdjek be, mivel ez az utóbbi időben szokásommá vált és ideje lenne már megtanulnom, hogy ez nem a rövidtáv…

180 alatti első óra volt a fő cél. Szokás szerint ezt nem bírtam megcsinálni. Nem igazán tett jót macskaköves tekerés. De talán ott még tudtam valamelyest kontrollálni magam, mert normál esetben olyan 190 lett volna ott a pulzusom. Hál’Isten simán fel bírtam tekerni és nem szállt le előttem senki. Aztán jött a normál betonos emelkedő, ott már nehezebb volt a pulzustartás. De ennyit még az első órában sosem néztem az órám.
Betonos emelkedőn észrevettem a Káldi Tomit, akivel folyton a tornacipős és tornagatyás versenyzőket előzgetjük. Gondoltam, hogy próbálok menni utána, és tartani vele a tempót, de sajnos nem sikerült.

Aztán jött egy tök jó lefele, ahol nagyon akartam menni, de annyira bénáztak előttem, hogy nem lehetett, előzni meg nem tudtam. Kicsit vicces, de az előttem tekerő lány is tiszta ideges volt, mivel a fiúk nem bírtak lefele menni, és szinte megálltunk az emelkedőn, mert egy követ meglátva már leugrottak a bringáról.

Innentől nagyon vártam, hogy Dobogókőre érjek, hogy kiderüljön, hogy milyen messze is van tőlem Sanyi és Gabesz, akik a hosszú távot nyomták. Arra hajtottam, hogy nehogy még előttem elmenjenek Dobogókőnél.
De Dobogókőig nagyon sokat kell idő telt még el. Ott rossz volt a köves mászás, de igyekeztem a lehető legkevesebbet tolni a bringát, mivel az sokkal fárasztóbb, mint tekerni. Sikerült jópár helyen feltekernem sok fiú mellett, akik meg tolták a bringát. Ilyen téren sokat fejlődtem tavalyhoz képest.

Aztán elértem végre Dobogókőre, addig pont elég volt az italom, de ott már várt Eszti a frissítőemberünk. Alig pár pillanatra álltam meg, mivel megláttam, hogy ott a Simon Emese. Na itt újból erőre kaptam, mivel meg akartam előzni. Ez meg is történt már egyből az itató után. Aztán a betonos lefelén még több előnyt tudtam szerezni. De aztán végül megint felért. Kicsit mentünk együtt, beszélgettünk is.. De aztán elmentem mellette, mivel nem igazán van jó állapotban,szerintem keveset edz, és lefele nem olyan ügyes. Rá kellett jönnöm, hogy nem én megyek jól, hanem ő rosszul. Mindegy, legalább volt némi motiváció.



Innen megint fiúkkal mentem. Valami falu után ismét láttam egy lányt, ő volt Valcsó Anikó.
Na ha a bikefesten lenyomtam, akkor is itt lenyomom, gondoltam magamban. Vele is hosszabb ideig előzgettük egymást, hol én mentem elől, hol ő. De ő is gyenge lefele (legalábbis hozzám képest, mivel azért nekem is bőven van mit gyakorolni), így lemaradt.
Valahol itt ment el mellettem a Sanyi, aki mondta, hogy jó helyen megyek, tekerjek csak tovább. De csak szerinte mentem jó helyen, én tudtam, hogy nem így van.
Innentől a Káldi Tomival előzgettük egymást, szegénynek volt baja rendesen. De már nekem is…
Lefeléken még mindig jól mentem, még a Tomi meg is dícsért :-). De az emelkedők már csak nagy szenvedések árán bírtam megcsinálni. Pedig tudtam, hogy még lesz egy nagyobb mászás ott a vár alatt. Az rosszabb volt annál is, mint amire számítottam. Ott már nagyon végem volt, de feltekertem, mivel tudtam, hogy utána már csak lejtőzés lesz. Azok viszont nagyon jól estek, meg is könnyebbültem, mert tudtam, hogy mindjárt vége.

Ahol a Bolla Gábor fotózott, az volt az egyik rész, ahogy tavaly a rövidtávon bénáztam, és tartottam tőle. De most annyira be akartam érni a célba, hogy nem igazán érdekelt mi volt tavaly, így simán le tudtam ott gurulni.
Rámpa is ment, balos kanyart majd jövőre megcsinálom :-)
Aztán huss be a célba a síkon. Ott még megnyomtam, amennyire csak tudtam, mert még pár fiút le akartam nyomni.

Célban elkenődtem, mikor meghallottam, hogy 8. lettem. De azt nem tudom megmondani, hogy miért. Jobbra nem számíthattam, mivel nem mentem jól. Ahogy elnéztem csak olyanok előztek meg, akik valóban sokkal jobbak nálam és még egy darabig azok is maradnak.
Megfordult a fejemben, hogy nem akarok én többet ilyen sokat menni. De aztán elhessegettem ezt, és rájöttem, hogy akkor is 100% jobb ez, mint a rövidtáv, csak még szokni kell. Ez még csak a 3. középtávom volt, nem adhatom fel.

Így utólag visszanézve tavalyhoz képest sokat fejlődtem technikailag és ez ezen a versenyen nagyon meglátszott. Mind a lefeléken, mind pedig a felfeléken. Csak még lassú vagyok, az a baj.

Még megvártuk az eredményhirdetést, no nem a dunásat, hanem a Bikesfesteset. Ez ismét elég szánalmasra sikeredett, de legalább most megtartották (félig-meddig…), így Sanyi és Dénes felállhatott a dobogóra és megkapták az érmeiket több mint 2 hét elteltével. No komment.




ZKSE eredmények:

Hosszú táv felnőtt férfi:
Németh Gábor (21) 13. hely 04:34:59
Hosszú táv master 1 férfi:
Horváth Sándor (30) 10. hely 04:46:23
Közép táv felnőtt férfi:
Káldi Tamás (246) 116. hely 04:59:57
Közép táv felnőtt nő:
Cséri Szilvia (13) 8. hely 04:55:50
Rövid táv felnőtt nő:
Budai Anita (42) 18. hely 02:11:35
Rövid táv felnőtt férfi:
Bolla Gábor (61) 23. hely 01:22:24

Jövő héten ismét vár Salzkammergut, 54 km - Strecke D, utána pedig a jól megérdemelt pihenés a balcsin Sanyival, no meg a bringákkal :-)


Fotók: H.Zoli, X-iont, Bolla Gábor. Hálás köszönet értük!

Balaton Bike Fest - azaz káosz minden mennyiségben

Manapság örülhetünk neki, ha néhány verseny a közelben van és nem kell 4-5 órákat utazni az Északi-Középhegységbe, hogy versenyezhessünk egy jót. Ennek örömére egyértelmű volt, hogy a Bikefestet nem hagyjuk ki.

Mi már péntek este leutaztunk füredre, mivel Sanyi úgy gondolta, hogy elindul az ox versenyen. Másnap reggel nagynehezen megtaláltuk a pályát, és mentünk rajt egy kört. Na ennyi bőven elég is volt, és egyértelművé vált, hogy itt akkor sem indulnánk el ha fizetnének érte. Egy rétbe belekasztáltak egy utat és azt nevezték pályának... Pálya leírás: 45 m szint és 0 árnyék... erről ennyit.

Ezután gondoltuk, hogy benevezünk a vasárnapi maratonra. Nekünk még szerencsénk volt, mivel kora reggel volt, így alig voltak, de a szervező srác már akkor sem állt a helyzet magaslatán. Nagy nehezen kaptam egy rajtszámot és chipet, 6000 Ft-ért.

Ezután még tekertünk egy kicsit, és a nap többi részét már pihenéssel töltöttük.

Egy kicsit a vasárnapi maratonról is:

Sajnos Szilvásvarádon nem mertem elindulni középtávon a sár és az esőzések miatt, itt viszont már mindenképpen a ki akartam próbálni magam. Mivel Tóth Andris elmondása szerint a pálya nem valami nehéz, szint is alig van, így nem is volt kérdés, hogy melyik távot választom.
10 órára volt kihirdetve a rajt. Arra időzítettem a melegítést és a kajálást is. De aztán bemondták, hogy a sok nevező miatt csúszik fél órát. Fantasztikus... végülis pont ahhoz volt kedvem, hogy még fél órát süljek a napon a kánikulában. Ehhh. Itt még nem voltam ideges.
Olyan 10.20 körül beálltam szokás szerint valahova a tömeg kellős közepébe. Ott kérdeztem is az embereket, hogy már megvolt-e a beszólítás, mert nem hallottam semmit. 10:28: Sanyi hív, hogy hol vagyok, mondta, hogy beszólítottak. Mivan? Engem? Aztán minek? Tiszta idegállapotban törtem át a tömegen, hogy sikerüljön odaérnem a beszólítottak közé. Szerencsére egy srác átemelte a bringám a kordonon, így éppen hogy odaértem 10:30-ra. Akkor ránéztem az órámra. Pulzus: 176 Micsoda??? Itt már tudtam, hogy ebből baj lesz, mivel az volt a tervem, hogy nem kezdek bele az elején, de itt már jó esélyem volt, hogy ez nem fog összejönni.
Aztán egyszercsak elindult a tömeg. Rá kellett jönnöm, hogy az volt a rajt. Semmi FIREEE, vagy valami...

Furcsa volt nekem ez elejéről indulni. Most engem hagytak le az emberek és nem fordítva. Próbáltam kicsit visszavenni a tempóból, hogy valamelyest lemenjen a pulzus, de az elején, mikor látom, hogy mindenki ment, akkor nekem is menni kellett. Sajnos még nem bírom magam annyira kontrollálni, és ez elég nagy probléma.
Vicces volt, mert én már az első 5km-en nyakig sáros lettem. A többiek mind kikerülgették a pocsolyákat, én viszont azt nem bírom kivárni míg átcammognak a szélén, így inkább belemegyek.
Első frissítő hamar elértük, ott vártak a Szabiék. Beadták a jól előkészített kulcsomat. Kb az első 2 órában elég jó tempóban tudtam haladni. Furcsa volt, hogy lányokat nem igazán látok a pályán. Kicsit meg is ijedtem, mivel azt hittem, hogy mindenki már jóval előttem van. Aztán egy lefelénél sikerült beérnem a Valcsó Anikót, akkor kicsit fellélegeztem.
2 óra után eljött egy kis mélypont. Akkor kicsit visszavettem, és lassítottam. Kezdett fogyóban lenni a kulacsom, el kellett kezdenem spórolni vele. Számolgattam, hogy mikor érek ismét Hideg-kútra Szabiékhoz.
A kis support team-ünk 100%-os frissítést szolgáltatott. Dia a kulacsokat adta, Szabi pedig rámburított vagy 1,5 liter vizet. Nem kicsit esett jól.
Ezután következtek a síkabb részek, amiken nem bírtam menni. A lábaim sehogy sem találták a megfelelő tempót.

Utolsó frissítőnél megláttam egy középtávos lányt. Vérszemet kaptam, és bennem volt, hogy nekem akkor is utól kell érni. Sikerült is, de egy jó darabig még bírt jönni mögöttem, aztán elfáradt és lemaradt.


Pálya nekem attól függetlenül, hogy szint nem volt benne sok, tetszett. El sem tévedtem, pedig az én tájékozódási képességem egyenlő a nullával. Teljesen jól volt kijelölve, egy lefele utáni jobbos visszafordító nem volt talán egyértemű, de ott időben észbekaptam.

Utólsó pár km-en már hátbavágtak a hosszútávosok. Mikor láttam, hogy a Melts Andris és Grósz Béla jön, akkor kicsit megnyugodtam, mivel azért is hajtottam, hogy nehogy Sanyiék érjenek utol.

Végülis sikerült beérnem. Végeredmény: 4:24, 170es- átlag-, és 190-es max pulzus. Az időmnek örültem, mivel 4,5 óra volt a cél. Számomra jó ez az időeredmény, de Erdélyi Esztertől, aki nyerte a versenyt majd 1 órát kaptam. Ami hatalmas különbség, van még hova javulnom.
Eredménylista szerint 8. lettem. Egy másik eredménylista szerint pedig 9. :-)

Utánam nem sokkal Gabesz, majd Sanyi is beért a hosszútávról, nagyon jó időt mentek. Ebből már sejthető volt, hogy itt valaki dobogó esélyes lehet. Így is volt, Sanyi master1-ben 2. lett. Gratulálok neki!

A táblára kifüggesztett eredménylista tele volt hibákkal. Bár sok ember neve meg sem jelent az eredménylistán, szóval én még örülhetek, hogy a mért időm legalábbb rendben volt. Azt hogy valóban 9. lettem e a mai napig nem tudom.
Nem értem, hogy történhet meg ilyen egy chip-es időmérésnél...

18órára volt kihirdetve az eredményhirdetés, aztán bemondták, hogy fél óra csúszás. Jólvan, ez még belefér. De aztán sem fél óra, sem 1,5 óra múlva nem történt semmi. Mindenki egyre idegesebb lett és a helyzet nagyon kínossá kezdett válni.
Aztán kicsit összekapták magukat a szervezők és kihirdették az elit női és férfi eredményeket. Legalább ezért érdemes volt várni, mivel nőknél nemzetközi verseny révén az első 10et szólították, amibe éppenhogy belefértem. UCI pont mellett még 30 EUR-val is gazdagodtam :-)

Sajnos hiába vártuk a többi táv eredményhirdetését, nem történt meg. Nagyon sajnálom a helyezést elérteket, annyit legalább megérdemeltek volna, hogy kiszólítsák őket, mivel nagyon megküzdöttek az eredményeikért.

Bízom benne, hogy nem fog annyiban maradni a dolog!

Következő megmérettetésem a Duna maraton lesz, ahol ismét középtávon állok rajthoz.

The beginning -

Eljött az ideje, hogy én is elindítsam a saját blogomat.

Zajlik az élet körülöttem, így gondoltam nem tartom magamban a történéseket.

Mivel napjaim nagy részét most a terepkerékpár tölti ki, így egyértelmű, hogy a bejegyzések nagy százalékát ez fogja kitölteni.

Nem baj, ha nem olvassa majd senki :-)

Legalább itt jól kiírhatom magamból azt, amit eddig szóban osztottam meg mindenkivel, és amivel sokakat az őrületbe is kergetek :-)

Nem garantálom, hogy ezzel kevesebbet fog járni a szám, de egy próbát igazán megér :-)