Második alkamommal volt lehetőségem kijutni az egyik legnagyobb maratonra, a Salz-ra, Bad Goisernban.
Tavaly a 37,1 km-es D távon 12. lettem. Idén ismét a D távon indultam, csak ez most 54 km-es volt. Többen említették, hogy hosszabb távra kellett volna nevezem, mivel az állóképességem megvan hozzá, de így utólag szerintem kijelenthetem, hogy elég volt nekem bőven az 54 km is :-)
Ismét Sanyival és Gabesszal indultam útnak. Illetve jött velünk még Gabesz support teamje, Zoli és Julcsi személyében.
Borzasztó melegben autókáztunk ki Ausztriába. Már kicsit elegem van belőle, hogy vagy esik az eső és szétfagyunk, vagy ömlik rólunk a víz. Hol van már az átmenet???
Ismét le a kappal az osztrákok előtt. 1 percbe sem telt átvenni a rajtcsomagot és az emailen előre lebeszélt nevezési számlát is pillanatok alatt megkaptam, sőt még a nevemre is emlékezett a szervező hölgy. Átvettük még a szokásos kis powerbar csomagocskát, megettük a pastát (ami természetesen paradicsomos volt, amit pont nem szeretek :-)), és irány a szállás.
Elég nehezen találtuk meg a szállást, de megérte keresgélni, ugyanis sikerült kifogunk egy nagyon nagyon jó apartmant, amit egy angol pár adott ki.
Este korán lefeküdtünk és mindenki egyből el is aludt. Érdekes, mivel én reggel fel sem ébredetem arra, amikor Gabeszék elindultak a 210 km hajnali 5-ös rajtjára.
7kor már mi is kikászálótunk az ágyból Sanyival, mivel neki 9kor volt a rajt. Enyém meg 11-kor. Így megint 2 órát egyedül kellett kuporognom a kocsi mellett. (de legalább most nem a kocsiban, mint tavaly, mikor szakadt az eső)
Elég fura volt reggel az idő. Néha azt hittük, hogy meg fog eredni, aminek mi nagyon örültünk volna, mivel rettenetes volt a pártartalom. De aztán nem eredt ám meg, sőt.... ilyen melegben még sosem tekertem. Kegyetlen volt.
Most volt időm normálisan bemelegíteni, miután Sanyi elrajtolt. De már akkor ömlött rólam a víz, legszívesebb átöltöztem volna újra. Lehet azt kellett volna.
Fél órával előbb beálltam a rajthoz, mivel rohadt sokan voltak.
Első emelkedőnél nagyon rosszul éreztem magam. Nem akart menni sehogyan sem. Már ott folyt rólam a víz ezerrel. Mindenki csak ment el mellettem, már úgy éreztem, hogy nincs is utána más. Olyan csajok mentek el mellettem, hogy csak néztem. Nem értettem, hogy bírtak azok úgy menni.
Aztán inkább jobbnak láttam tartani a saját tempóm és nem törődni mással, és meg sem próbáltam jobban nyomni neki, mert abból nagy baj lett volna a végére. Így szépen feltekertem a saját tempómban végig, és nem törődtem a többiekkel.
Aztán végre jött egy lejtő, amin gondoltam majd pihenek kicsit. Perszeeee, csak akartam volna pihenni... Mindenki leszállt és toligálta. Dejó… Alig lehetett őket otthagyni.
Aztán jött Bereczki és jól otthagyott egy lefelénél. De a nagy mászás előtti itatópontnál már be is értem. A második hegytől nagyon tartottam, mivel az elsőnél sem úgy mentek a dolgok, ahogy kellett volna. Azt hittem, hogy nem fogom bírni.
Bereczki Laci még magyarázta is, hogy "most jön a pokol 8 km-re". Valóban, pokol is volt. Csak én jobban szeretem csendesen végigszenvedni az ilyen poklokat és nem szólni senkihez.
Nagyon rossz volt, és mintha sosem akart volna vége lenni. 5-6-tal tekertem feltele. Emberek jórésze már leszállt és tolta. De nekem nem szabadott leszállni, mert tudtam, hogy utána nem bírok visszaszállni. Így csak mentem és mentem. Borzalmas volt.
De annál jobb volt felérni végre. És még jól meg is tapsoltak ott a hegytetőn.
Onnan már csak lefele volt. Itt jött elő éltem első görcse. Szerencsére nem tartott sokáig, de nagyon kellemetlen volt.
Lefeléket nagyon bírtam. Egyre jobban élvezem ezeket a köves lejtőzéseket. Kanyarokat viszont borzalmasan veszem be. Ott sok időt veszítek is. Mindig kisodródok és a csekmetben fordulok be.
Mikor leértem a hegyről szentül meg voltam győződve, hogy mindjárt beérek a célba. Ja persze…jó is lett volna. Még kellett menni vagy 5-6 km-t síkon. Ez azért volt baj, mivel volt egy csaj előttem. Be is értem, de az nagyon sok energiát vett ki belőlem. De mivel nem úgy volt a cél, mint tavaly, hanem még sokat kellett menni addig, persze, hogy beért. Na mindegy, itt már tök mindegy hogy 54. vagy 55. vagyok…
Kár, hogy itthon nincsenek ilyen nagy hegyek. Mert én az ilyen hosszú mászásokra nagyon nem vagyok felkészülve, és ezzel nagyon nagy hátrányban vagyok a többiekhez képest.
Sajnos Gabesznak idén sem jött össze a 210km-es táv leküzdése, pedig nagyon készült rá.
Sanyi ügyesen végigment a 120km-en, bár szegényem nagyon meghalt a végére:-)
Este egy kisebb pihenő után visszamentünk a rajt-cél központban vacsorázni egy jót és figyeltünk ahogy beérnek az extrém távosok.
Jó kis hétvégére volt, de nagyon elfáradtam. Örülök neki, hogy végre jön a megérdemelt pihi vonyarcon :-)
ZKSE eredmények:
Track B - 119,1 km
Master 1 férfi:
Horváth Sándor: 62. hely 7:04:38
Track D - 54,0 km
Felnőtt férfi:
Bolla Gábor: 72. hely 3:16:45
Master 1 férfi:
Dervalics Gábor : 132. hely 3:40:40
Bereczki László: 194. hely 3:55:18
Brender Krisztián: 327. hely 4:53:55
Felnőtt nő:
Cséri Szilvia: 23. hely 3:58:54
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése