2011. május 17., kedd

Real Challenge - azaz Tomi & Szilvi küzdelme a 10 óráson

Túl vagyunk a Mountainbike Challenge első futamán, a 10 órás versenyen. Végre nem kellett messzire utaznunk egy verseny miatt, de ennek ellenére annyira fáradtak lettünk a hétvégére, mint még soha. Már jó ideje terveztük Czenki Tomival, hogy duózunk egy ilyen 10 óráson, de sajnos a tavalyi elmaradt, idén nem volt kérdés, hogy vegyes párosban indulunk. Igyekeztünk felkészülni minden eshetőségre, főleg az esőre, de azért titkon bíztunk benne, hogy nem lesz rá szükség :) Rosszul hittük...
Szombat este kellő módon rápihentünk a másnapi megmérettetésre, melynek kellékei voltak: Erdőgyöngye, DanóPeti zsebéből elővarázsolt pálinka, a brutál ringlis, a dodzsem :-D Résztvevők: Hegyibringa Fejes Miki és Danó Peti, Molnár Gábor, Pepike, Pannika, Zsééé, Budai Anita, Kovács Attila, Adri, Káldi Tomi, Fityisz, no meg én. De a szombat estének külön post kellene, így ugrom is tovább a másnapra:)

Nightmare :-)

Minimális alvás után eljött a vasárnap reggel, amikor szembesültünk vele, hogy bejött a jóslat, rossz idő lesz :( Ez aztán mindenkinek "jól " feldobta a hangulatát, de még így sem fordult meg egyikünk fejében sem, hogy nem indulunk el. Mégis csak terepsportolunk, vagy mi!?
 Kódolt nyelv mögé rejtett taktika


Sokak komoly taktikával indultak, ahogy a mellékelt ábra mutatja: ----------------------------------------------------------------------->




A miénk: "végig 300 watton" :)





8 után nem sokkal útra is kelt a mezőny, kicsit megcsúszott Fire-rel. Sajnos nem sokan vették a bátorságot, hogy megküzdjenek az elemekkel, de a legbátrabbak és legerősebbek maradtak. Ahogy mi is :)
Tomi -  Racer 1.
Tomi rajtolt először. Ekkor nagyon szakadt az eső, a pálya kezdett egyre rosszabb lenni, de ennek ellenére nagyon jó köröket ment, ügyes volt! Aztán 3 kör után gondoltam, hogy elindulok átöltözni én is, hátha lassan váltani kell. Időközben némi probléma merült fel, ugyanis a Jumper be volt zárva. Ugye nekem se cipőm, se bukóm, se kesztyűm, se zoknim nem volt, mind bent volt a kocsiban. Uhh...ebből baj lesz, tudtam én... Próbáltam felkutatni a kulcsot, hátha odaadta valakinek, de senki sem tudott róla, azt viszont sejtettem, hogy Tomi nem olyan hülye hogy becsukja a kulcsot és elmenjen tekerni. Szóval valaki ügyesen bezárta a kulcsot a kocsiba. ( félreértések elkerülése véget: NEM ÉN VOLTAM!) Rövid ijedtség után hamar megoldottuk a problémát. Kaptam ruhát :) Örök hála érte "kettlebellpajtás" Károlynak!!! Odaadta mindenét egy rózsaszín gumicsizmáért cserébe :-) Szóval indulhatott tovább a küzdelem (időközben pedig Tomi elment a kocsi pótkulcsért). Meg kell hagyni, elég idegesen kezdtem bele a körökbe. Végülis örülhettem neki, hogy végre nekiállhattam annak, amiért valójában mentem!
A pálya elég rossz állapotban volt, de ekkor még sikerült mindent kitekernem. Sajnos azt nem tudtam figyelni, hogy milyen pulzussal megyek, mert nem láttam az órám a sártól és az esőtől. Meg amúgy se nagyon láttam, mert a szemem folyton telement sárral. Körről körre egyre rosszabb volt haladni, már kezdett számomra tolóssá válni néhány szakasz, mert a telónál összegyűjtötte a sarat a kerék, illetve jópárszor szarakodott a váltóm is, és ez megállásra kényszerített. 5 kört lenyomtam ez elején, arra Tomi pont visszaért a pótkulcs vadászatból és válthattuk, én pedig pihenhettem kicsit. De tudtam, hogy a Wensonnal nem mehetek ki többet, hacsak át nem gumizzuk. De aztán jobbnak láttam, ha én is a Tomi Kelly's-ével megyek, azon volt a sárgumi. Tomi irtózatosan jó köröket ment, legalább kicsit felhozott minket! Innentől kezdve egy bringával mentünk tovább. Először nekem igen fura volt a bringa és a sárgumi, ritkán megyek én ilyennel, de be kell vallanom, hogy nagyon is jó cucc:-) Nagyon jól lehetett vele menni a sárban, és alig kellett tolni! Néha lemostuk, az időt vett el, dehát muszáj volt, mert már ígyis szegénynek voltak bajai, nem kicsit gyötörtük meg!
Szilvi -Racer 2. (háttérben követ soloPedro)
Az idő lassan kezdett javulni, viszont a pálya, főleg az első szakasz borzalmas lett. Igazi sárfolyam lett, a többi rész meg csúszott, vagy ragadt, szóval volt ott minden. Viszont a 3. helyről nem tudtunk feljebb lépni. Még a végén megcsillant a remény, hogy talán megfoghatjuk Zsééket, de sajnos pont úgy jött ki, hogy Zsé és én egyszerre voltunk a pályán, ami ugye nem szerencsés, mert ő talán kicsit jobban megy mint én:). De küldöttem, fuuuh, de mennyire. Aztán a sáros lefelén haladtam, és meghallottam, hogy valaki irtózatos módon jön mögöttem. Éreztem a vesztem:)  Kb mintha valami horrorfilmben lettem volna, éreztem hogy jön utánam a "gonosz", akit jelen esetben Zsééé játszott, de még nem láttam, csak érzem, hogy egyre inkább közeledik és már csak pillanatok kérdése, hogy lecsapjon :D Félelmetes volt :D És nem kellett sokat várni, hogy megsemmisítsen :)! Nem kicsit gyorsan suhant el mellettem, innen már minden mindegy volt. :) 
Petyus, a legjobb supportos:)

Ezt már Tomi se hozhatta volna be. Innentől még lenyomtam 2 kört, de az már elég rossz volt, mert még a sárguminál is alig akart elfordulni a kerék a sártól. 
Utolsó körben rábeszéltem Filó Lacikát, hogy érjünk be együtt, mert az milyen jó lesz majd :-D jó is volt!

Szilvi & Filo Lacika a célban


Végül 3. helyen értünk be, 40 megtett körrel! Elégedett vagyok vele, főleg amiatt is, hogy talán mi voltunk az egyetlenek akik fele-fele arányban tekertek a duósok közül. Mi így értelmezzük a duó fogalmát! Az, hogy ezzel "csak" a dobogó 3. fokára jutottunk egyáltalán nem keserít el minket!


Sztárok lettünk :-)

Köszönöm mindenkinek a szurkolást, Petyusnak a supportot! Nem utolsó sorban köszönet Tominak, hogy bevállalta velem a duót! Szerintem nagyon jól össze tudtunk dolgozni és nem volt semmi konfliktus, tudtunk egymásra számítani bármikor, így jó kis csapatot alkottunk! Ugye, Tomi? :)

Le a kalappal a szólosok előtt, őt az igazi hero-k!. Gratulálok: Papp Dénesnek -  aki SS-sel lenyomott mindenkit, Pedronak - akivel jó sokat szenvedtem együtt a pályán, Brender Krisztiánnak, akinek ez volt élete első ultra versenye, rózsaszín gumicsizmás Budai Anitának, és nem utolsó sorban Káldi Tominak, akit szényen szemre alábecsültem, de megmutatta, hogy nem kicsit bír küzdeni, és végignyomta mind a 10 órát! Itt kérek tőle hivatalosan is elnézést :-)

Nagy taps a Hegyibringás fiúnak - Danó Péter és Fejes Miki, Molnár Gábor, profi módon szervezik a Mountaibike Challenge sorozatot! És nem utolsó sorban köszönet Szabiénak, hogy egy ilyen színvonalú versenyt rendeztek nekünk!

Fotókért köszönet: Káldi Tominak és a Hegyibringásoknak

11 megjegyzés:

  1. Mi az,hogy sztárok lettetek? azok is voltatok, csak megint szereplésre adtátok a fejeteket!
    Gratulálok nagyon intenzíven! :-))

    VálaszTörlés
  2. Gratula nem csak a helyezésért, hanem a résztvételért is.A színpadom már jól néztetek ki Tomival.Gondolom engem meg nem vesztek fel "házi meteorológusnak"?
    Tisi.

    VálaszTörlés
  3. Köszönjük szépen! A házimeteorológus pozíciót még megkonzultálom Tomival :-D!

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  8. Köszönjük a Gabesz a helyesbítést! De ahogy látom benned maradandó károsodást okozott a videó megtekintése :-)

    VálaszTörlés
  9. Maradjunk annyiban, hogy a taktika jó volt, csak be kellett volna tartani... ;)

    VálaszTörlés
  10. Most nem akarok időjós lenni, csak két "kalappal" kívánok.
    U.i.: Tamásnak is adj belőle.Sok sikert 07.17.-re.
    Üdv.:Tisi

    VálaszTörlés