Hagyományos szilveszteri futásom

Tavalyi évben nekiálltam alapozásképpen futni. Előtte évekig nem futottam, sőt nem is szeretettem. De ez szerintem mindenkiben ilyen mumus, hogy futni nem jó, mert nem bírják, és 10 méter után meghalnak tőle. Persze, először így is van. De egy két alkalom után (amennyiben azon túl tudja tenni magát az ember) már jó lesz és kezdi élvezni, mert látszik valami fejlődés és előrelépés. Én is így voltam vele. Sikerült átesni a holtponton.

Egy másik ok, hogy a futással  lehetőséget ad arra télen is, a mínuszokban, hóban, hogy kint edzek. Ami sokat jelent. Főleg amiatt, hogy egész nap be vagyok zárva egy irodába, és muszáj kiszabadulnom. 

Tavaly kitűztem a célt, hogy teljesítem a szilveszter maraton 11 km-es távját. Akkor az volt a cél, hogy teljesítsem. Sokat készültem rá, és végül sikerült 1:06 alatt. Örültem neki, hogy pár hónapos futás fel tudtam rá készülni.

Idén ismét kitűztem ezt a célt, ha tavaly sikerült, akkor idén is fog. Kicsit későn kezdtem el felkészülni, mert a jó idő miatt sokáig lehetett kint bringázni. Azt pedig tudtam, hogy nem vagyok elég felkészült, hogy a 24-et fussam, pedig az lett volna az igazi kihívás, ha azt teljesítem, akkor büszke lettem volna magamra.

Így idén is maradt a 11 km azzal a céllal, hogy egy órán belül beérjek.

Idén több dombos edzést csináltam hétvégente, vagy hétközben este kislámpával, hogy ne haljak meg a toronyfutásnál. Amit a felkészülésben élveztem az a hóban futás. Az egy külön élmény :-) Külön bejegyzést érdemelne.

Dév is elhatározta hogy fut idén, így karácsonykor lefutottunk előre a távot ketten, hogy mennyire fogjuk bírni. Jó tempóban mentünk, csak rossz útvonalon, természetesen miattam. Sebaj. 1:08 alatt így is beértünk. Ami jó jel volt, mert nem mentünk olyan erős tempót, meg kerültünk is kicsit.

Verseny előtti pár napban nem voltam jól, nem ment a futás, folyton fájt a hasam. Rosszul is aludtam. Ezek nem voltak jó előjelek. Emiatt kicsit tartottam is az egésztől, hogy majd fel kell adnom.

Végülis sikerült, kisebb nagyobb fájdalmakat, bajokat leszámítva lefutottam 2010-ben is.

TV-toronyhoz fel még együtt mentünk a Dévvel, elég egyenletes tempóban. Néha kicsit erősnek éreztem, sajnos vérzett is az orrom. De kitartottunk és mentünk. Toronytól lefele nem tudtam olyan gyorsan lefele menni mint tavaly, elfáradtam felfele. Aztán jött a Jánka-hegy, ott elfáradtam. Kezdett fájni a bal térdem. Dévvel sem bírtam tartani a tempót. Muszáj volt leszakadnom, mert nagy baj lett volna. Onnan saját tempóban futottam, szem előtt tartva, hogy az előttem levő fiúpáros azért annyira ne húzzon el tőlem. Már kezdett reményvesztetté válni az egy órán belüli időm. Az is nehezítette, hogy lefele méginkább nem tudtam futni, mert féltem, hogy jeges a beton és elesek. De még nem adtam fel, hátha még sikerül. 0:55-kor értem le a zárdához. Itt már csak sík volt vissza. Próbáltam nyomni neki, abból a kevés erőből ami még maradt, közben folyton néztem az órát. 59.56 alatt végül beestem :-) Szóval sikerült. 180-as átlaggal és 188-as max-szal, viszont ezt azért kevésnek találtam. Ennél jobbnak kellett volna lenni...

Már úton voltunk haza mikor hívtak, hogy 2. lettem a kategóriában, abszolútban pedig 6. Nem számítottam erre, mivel én csak hobbyfutó vagyok, eszembe sem jutott, hogy helyezett lehetek valaha is egy futóversenyen. Őszintén bevallva olyan nagy eredménynek én ezt nem tekintem. Ha a 24-et lenyomnám, na az eredmény lenne, helyezéstől függetlenül. Talán majd jövőre...

Frissítést és a biztatást köszönöm Tominak és Szabinak. Tomitól külön bocsánat, hogy ledobtam a kulacsát :-)

Gabesznak hatalmas gratuláció, 2 lett a maratoni távon. 

Lehet, hogy ez volt az utolsó versenyem. Most még nem tudom, hogy 2011 mit hoz. Eddig sok jóval nem kecsegtet, így nem érzem, hogy képes leszek folytatni azt, amit eddig elkezdtem.

Teljes eredménylista: itt