Camelbak Vértesi Terepmaraton - nekem félmaraton :)

Újabb terepfutáson vagyok túl, 2. félmaratonon is abszolváltam, ez volt a Camelback Vértesi Terepmaraton. Úgy fest, hogy egyre mélyebbre süllyedek itt a futás világában és van egy olyan gyanúm, hogy egyhamar nem szabadulok ki ebből :-) Jó is ez, egyáltalán nem bánom. 

Előzetes számításaimat jól keresztülhúzta, hogy nem érkezett meg időben a szép új Asics Trabucco cipőcském és vele együtt az Adidas nadrágom sem. Valahol valaki remélem most boldogan futkoz benne ... Régi cipőmben már nem mertem bevállalni egy ilyen távot, lehet, hogy csúnyán tönkre vágta volna a lábam, így nagyon hamar meg kellett oldanom ezt a kardinális problémát. Ebben volt segítségemre a zalaegerszegi Queen Sport , akik egy nap alatt tudtak hozni egy Saucony ProGrind Jazz 12 TR terepfutócipőt és futónadrágot. Ezzel megmentették a hétvégét :)  Remélem hamarosan ideér az Asics is, akkor leszek igazán mérges, ha meglátom :D

Cipő és nadrág probléma ezzel megoldva, jöhetett a futás:

Egy vértesi kis falucskából, Szárból indult a verseny. Már előző nap lekocsikáztunk, fene se kel fel hajnalban, és még az óraátállítás miatt is buktunk volna egy órát. Jó volt így, nagyon jó kis szállásunk volt, ahol meleg vacsival vártak minket, bár mire Matyi odaért már nem volt az, és nem is maradt neki valami sok : D Na meg ez esti dvd-zés is elég jól sikeredett:-) Szálláson levő futókkal kicsit elbeszélgettünk és kiszedtünk belőlük információkat az egyéb versenyekről, mivel még nagyon tudatlannak számítunk ilyen téren :) 

Ismét a megszokott kis csapat állt rajthoz: Matyi, Ádám és én a félmaratonon, Gabesz pedig a maratonon.

Egy kis ízelítő a versenyről:

http://www.youtube.com/watch?v=0_7_ne1ZQtc

Nagyon korán, reggel 8kor el is rajtolt közel 150 lelkes futó. Nekem megvolt az előírt taktikám, amihez igencsak tartani akartam magam. Szokásos: "nem kezdünk be az elején" volt a cél. Nagyon küzdöttem, hogy sikerüljön és talán valamelyest össze is jött. Szokás szerint a rajt után mindenki szépen elszaladt mellettem, de most valahogy erősebb volt benne az a tudat, hogy tartsam magam az előre kitűzött célhoz, és nem fussak én is idióta módon a többiek után. Persze itt is a leges legelején volt a hosszú emelkedő, bár összességében ez volt az egyetlen komoly emelkedő az egész táv alatt (ezt azért kicsit sérelmeztem). 1 óra után estem át a holtponton, addig nem igazán esett jól a futás, de utána belejöttem és onnantól már nagyon élveztem. Itt már sikerült jópár futót megelőznöm. Sejtettem, hogy ez lesz, aki gyengébb nálam előbb utóbb úgyis utolérem, nem kell egyből az elején:)

2. itatópont után szereztem egy kísérőt Ádám személyében, aki kicsit rosszul volt egy napok óta tartó betegség miatt, így megállni kényszerült. Onnantól kezdve húzott engem, közben csak beszélt és beszélt, így nagyon hamar ment az idő:-). És ez nagyon jó volt... nekem, neki már annyira nem, mert nem így tervezte szegény a napot. Viszont ha ő nincs, akkor sokkal rosszabb időt futok:)

Az utolsó aszfaltos szakasz (ami igazán nem volt hosszú) nagyon nem kellett már, azt borzasztóan nehezen viseltem. Annyira unalmas, monoton, idegőrlő, nagyon nem való nekem.

2.13-as idővel értem célban, abszolút 10. helyen.

Nagyon jó kis erdős szakaszokon vitt végig a pálya, talán eddig ennek a vértesi maratonnak tetszett a legjobban a távja. Bár félmaratonon nem voltak technikás lefelék, gondolok itt köves, sziklás részekre, ezekre már nagyon vágyom, mert az az igazi terepfutás nálam :-)

Már volt próbálkozásom futóövvel, de eddig nem igazán vált be. Most leteszteltem a High5 gel sachet belt övet, ami csodák csodájára bevált. Kényelmesen el tudtam vinni benne a gélt és még a nagyobb isogélt is belefér. "Segélykérő" telefonomnak is végre lett hely, így egyáltalán nem volt zavaró cipelni ezeket a cuccokat. Eddig ez volt az egyik fő problémám, mert a legapróbb dolog cipelése is nagyon zavar futás közben. Itt is kicsit tartottam tőle, hogy kényelmetlen lesz és majd ideges leszek és ki akarom hajítani egy bokorba, de nem így lett :-) Bár lehet előtte le kellett volna tesztelni otthon, akkor már kétségek nélkül indultam volna útnak vele :)

Gabesz kis eltévedés után 4:11 alatt célba ért a maratonon, Matyi 1:47, Ádám pedig velem egy időben 2.13 alatt ért célba. Gratulálok a fiúknak! 

Kicsit beárnyékolta a napot, hogy eléggé megfájdult a bal térdem. Szálláson még tudtam pihentetni, miközben megnéztünk valami extra idióta filmet (Totál szívás), de a kocsikázás már kevésbe tett jót neki, de bízom benne, hogy hamarosan helyrejön és ismét tudok rendesen edzeni.

Nagy vágyam lett, hogy idővel 2 óra alatt sikerüljön beérnem egy félmaratoni távon, ehhez még nagyon sok időre és kitartó edzésre van szükség, de szerintem sikerülni fog, lehet már jövőre:) Valószínű hosszabb távokat is bevállalok majd, mivel kevésnek érzem a félmaratoni távot, de tapasztalatszerzés céljából még maradok egy kicsit ezen a távon. A célok megvannak, már csak újabb versenyeket kell keresni, ahol lehet bizonyítani! 

Eredmények
Fotó1 (én nem vagyok rajt, de Gabesz fellelhető a szép ruhájában:-))
Fotó2

(forrás: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186500)