Göcseji Galopp 16 km

Második komolyabb terepfutásomon vagyok túl, ami az első igaz terepfutó versenyemnek számít, ugyanis a Margita csak TT volt, ott a teljesítés volt a cél, itt viszont már valami más.

Göcseji Galopp eddig ismeretlen fogalom volt számomra, annak ellenére, hogy néhány km-re van csak tőlünk. Most már kezdek képben lenni a terepfutóversenyek terén is, így egyértelmű volt, hogy ezt nem szabad kihagynom, főleg amiatt, hogy nagyon jó felkészülés lesz a március végi Camelbak Vértesi Terepmaratonra. 

16 km-es táv leküzdése volt a cél. Megfordult a fejben, hogy a 33-at futom, de az még valószínű nagyon sok lenne nekem, így inkább ezt választottam, illetve ez jó alkalom volt, hogy az előző futás során elkövetett hibákat kijavítsam.

Most valahogy nem volt benne a szokásos izgalom ( azaz a "félek"), nem aggódtam sem az eltévedés miatt, sem amiatt, hogy majd jön a vaddisznó és megtámad. Teljes nyugodtsággal indultam el Kávásra és álltam a rajthoz 10-kor. Időjárás miatt kicsit tartottam, mert hidegfrontot mondott, meg hózárport és nagy szelet. Hál'Isten ebből csak a szél jött be, na de az fújt, nem is kicsit. Így megint gondban lettem az öltözködéssel, hogy "mit vegyek fel". Persze túlöltöztem, de ez lassan nálam megszokottá válik.

Rajt előtt a lányok között ment a diskurálás és az esélylatolgatás, tőlem is kérdezték, hogy a Kanizsai Futóklubból jöttem e, de őszintén bevallottam, hogy én csak egy bringáslány vagyok a ZKSE-ből, ennek hallatán szerintem már nem is aggódtak miattam :-).

10-kor elrajtoltunk. Nem igazán örültem neki, hogy egyből emelkedő jött (mondjuk ha rendesen megnéztem volna a szintrajzot futás előtt, akkor lehet ez annyira nem lepett volna meg...) Már az első szakaszon rá kellett  jönnöm, hogy ez valóban terepfutás lesz. Szerintem nehéz volt a terep, és erre még tett egy lapáttal, hogy a hatalmas ragadós-csúszós sár is. Kár, hogy nem tudok korizni, most hasznát vettem volna...

Volt két futó csaj, akiket gondoltam le fogok futni.  Már az 100 méteren elő is jött belőlem a versenyzési láz :-D Pedig annyira bennem volt, hogy „Szilvi, okosan fuss, ne kezdj be”. Biztos nem hajtogattam elégszer, és csak futottam, hogy lépést tartsak velük. Ehhez mondjuk pont nem jött jól, hogy az elején hosszabb mászás volt, mert érezhető volt, hogy ők kicsit erősebbek felfele (ott sajnos nekem még van mit javulnom). De nem hagytam, hogy elszakadjanak, mert valahogy tudtam, hogy az erdei részeken, és lefele jobb leszek náluk. Volt egy olyan sejtésem, hogy a sáros részek sem fognak feküdni nekik, kevés lány van, aki ezt élvezi. Na ez be is jött. Hamar beértem őket és a hátrányuk folyamatosan nőtt, minél messzebb voltak tőlem, úgy annál jobban mertem visszavenni a tempómból és pihenni kicsit. Meg az is motivált, hogy tudtam, hogy dobogós lehetek.  Kell most a sikerélmény :-)

Első frissítő után már csak a magam kedvéért futottam, tudtam, hogy a lányok nem fognak beérni, aki pedig előttem van, azt úgysem érem be. Németfalu után tök jó kis erdei ösvényes rész jött, öröm volt ott futni.

Aztán jött Böde, ott nem volt egyértelmű a jelölés és nem voltam biztos benne, hogy jó helyen vagyok e. De végül a jó utat választottam (mérges is lettem volna magamra, ha emiatt csúszik a helyezés). Bödei temető után jött a vég. Elfogyott az erő, csúszós-sáros volt az út, 10 kg sár volt a cipőmön, kezdtem is idegbajos lenni. Sajnos itt visszaütött, hogy bekezdtem ez elején, csak magamat szidhatom emiatt. 

Végül 1óra 43 perces idővel célba értem. 3. hely lett az enyém kategóriába, majd később kiderült, hogy abszolútban is 3. vagyok. Nagyon-nagyon örültem neki :-) Jutalmam egy érem, egy szép kupa és egy egyedi díszoklevél volt:-)

Nem hittem, hogy bringásként, és ilyen kevés futómúlttal lehetek dobogós egy terepfutóversenyen.
Szerencsére megúsztam a térdfájást, és a végén is sikerült kiküszöbölni a szokásos rosszullétet.

Le a kalappal a szervezők előtt. Pályakijelölés, kaja, névre szóló rajtszám, díjazás, jó hangulat: mindenből 5-ös :-)

Gabesz az 55 km-re vállalkozott, ami azért nem semmi, de nem volt kétségem, hogy nem fog neki sikerülni :-) Kategória és abszolút 2. helyen ért célba, megelőzve ezzel sok rutinos terepfutót. Gratulálok neki! És ehhez még az erdőt sem kellett felgyújtanom :-D

Most folytatom a felkészülést a vértesi félmaratonra. Az valószínű sokkal nehezebb lesz ennél, de állok elébe. Addig be kell szerezni egy terepfutó cipőt, persze csakis valami szépet :-)

Azért néha bringázgatok is ám, de valahogy ez most jobban fekszik. Majd ha kész lesz a montim és kijön a terepbringás idő, akkor ismét visszajön a bringázós kedv is:-)


GG eredménylista