2011. március 28., hétfő

Camelbak Vértesi Terepmaraton - nekem félmaraton :)

Újabb terepfutáson vagyok túl, 2. félmaratonon is abszolváltam, ez volt a Camelback Vértesi Terepmaraton. Úgy fest, hogy egyre mélyebbre süllyedek itt a futás világában és van egy olyan gyanúm, hogy egyhamar nem szabadulok ki ebből :-) Jó is ez, egyáltalán nem bánom. 
Előzetes számításaimat jól keresztülhúzta, hogy nem érkezett meg időben a szép új Asics Trabucco cipőcském és vele együtt az Adidas nadrágom sem. Valahol valaki remélem most boldogan futkoz benne ... Régi cipőmben már nem mertem bevállalni egy ilyen távot, lehet, hogy csúnyán tönkre vágta volna a lábam, így nagyon hamar meg kellett oldanom ezt a kardinális problémát. Ebben volt segítségemre a zalaegerszegi Queen Sport , akik egy nap alatt tudtak hozni egy Saucony ProGrind Jazz 12 TR terepfutócipőt és futónadrágot. Ezzel megmentették a hétvégét :)  Remélem hamarosan ideér az Asics is, akkor leszek igazán mérges, ha meglátom :D


Cipő és nadrág probléma ezzel megoldva, jöhetett a futás:
Egy vértesi kis falucskából, Szárból indult a verseny. Már előző nap lekocsikáztunk, fene se kel fel hajnalban, és még az óraátállítás miatt is buktunk volna egy órát. Jó volt így, nagyon jó kis szállásunk volt, ahol meleg vacsival vártak minket, bár mire Matyi odaért már nem volt az, és nem is maradt neki valami sok : D Na meg ez esti dvd-zés is elég jól sikeredett:-) Szálláson levő futókkal kicsit elbeszélgettünk és kiszedtünk belőlük információkat az egyéb versenyekről, mivel még nagyon tudatlannak számítunk ilyen téren :) 
Ismét a megszokott kis csapat állt rajthoz: Matyi, Ádám és én a félmaratonon, Gabesz pedig a maratonon.

Egy kis ízelítő a versenyről:



Nagyon korán, reggel 8kor el is rajtolt közel 150 lelkes futó. Nekem megvolt az előírt taktikám, amihez igencsak tartani akartam magam. Szokásos: "nem kezdünk be az elején" volt a cél. Nagyon küzdöttem, hogy sikerüljön és talán valamelyest össze is jött. Szokás szerint a rajt után mindenki szépen elszaladt mellettem, de most valahogy erősebb volt benne az a tudat, hogy tartsam magam az előre kitűzött célhoz, és nem fussak én is idióta módon a többiek után. Persze itt is a leges legelején volt a hosszú emelkedő, bár összességében ez volt az egyetlen komoly emelkedő az egész táv alatt (ezt azért kicsit sérelmeztem). 1 óra után estem át a holtponton, addig nem igazán esett jól a futás, de utána belejöttem és onnantól már nagyon élveztem. Itt már sikerült jópár futót megelőznöm. Sejtettem, hogy ez lesz, aki gyengébb nálam előbb utóbb úgyis utolérem, nem kell egyből az elején:)
2. itatópont után szereztem egy kísérőt Ádám személyében, aki kicsit rosszul volt egy napok óta tartó betegség miatt, így megállni kényszerült. Onnantól kezdve húzott engem, közben csak beszélt és beszélt, így nagyon hamar ment az idő:-). És ez nagyon jó volt... nekem, neki már annyira nem, mert nem így tervezte szegény a napot. Viszont ha ő nincs, akkor sokkal rosszabb időt futok:)
Az utolsó aszfaltos szakasz (ami igazán nem volt hosszú) nagyon nem kellett már, azt borzasztóan nehezen viseltem. Annyira unalmas, monoton, idegőrlő, nagyon nem való nekem.
2.13-as idővel értem célban, abszolút 10. helyen.
Nagyon jó kis erdős szakaszokon vitt végig a pálya, talán eddig ennek a vértesi maratonnak tetszett a legjobban a távja. Bár félmaratonon nem voltak technikás lefelék, gondolok itt köves, sziklás részekre, ezekre már nagyon vágyom, mert az az igazi terepfutás nálam :-)

Már volt próbálkozásom futóövvel, de eddig nem igazán vált be. Most leteszteltem a High5 gel sachet belt övet, ami csodák csodájára bevált. Kényelmesen el tudtam vinni benne a gélt és még a nagyobb isogélt is belefér. "Segélykérő" telefonomnak is végre lett hely, így egyáltalán nem volt zavaró cipelni ezeket a cuccokat. Eddig ez volt az egyik fő problémám, mert a legapróbb dolog cipelése is nagyon zavar futás közben. Itt is kicsit tartottam tőle, hogy kényelmetlen lesz és majd ideges leszek és ki akarom hajítani egy bokorba, de nem így lett :-) Bár lehet előtte le kellett volna tesztelni otthon, akkor már kétségek nélkül indultam volna útnak vele :)

Gabesz kis eltévedés után 4:11 alatt célba ért a maratonon, Matyi 1:47, Ádám pedig velem egy időben 2.13 alatt ért célba. Gratulálok a fiúknak! 

Kicsit beárnyékolta a napot, hogy eléggé megfájdult a bal térdem. Szálláson még tudtam pihentetni, miközben megnéztünk valami extra idióta filmet (Totál szívás), de a kocsikázás már kevésbe tett jót neki, de bízom benne, hogy hamarosan helyrejön és ismét tudok rendesen edzeni.

Nagy vágyam lett, hogy idővel 2 óra alatt sikerüljön beérnem egy félmaratoni távon, ehhez még nagyon sok időre és kitartó edzésre van szükség, de szerintem sikerülni fog, lehet már jövőre:) Valószínű hosszabb távokat is bevállalok majd, mivel kevésnek érzem a félmaratoni távot, de tapasztalatszerzés céljából még maradok egy kicsit ezen a távon. A célok megvannak, már csak újabb versenyeket kell keresni, ahol lehet bizonyítani! 

Eredmények
Fotó1 (én nem vagyok rajt, de Gabesz fellelhető a szép ruhájában:-))
Fotó2

2011. március 10., csütörtök

2011. március 7., hétfő

Göcseji Galopp 16 km

Második komolyabb terepfutásomon vagyok túl, ami az első igaz terepfutó versenyemnek számít, ugyanis a Margita csak TT volt, ott a teljesítés volt a cél, itt viszont már valami más.
Göcseji Galopp eddig ismeretlen fogalom volt számomra, annak ellenére, hogy néhány km-re van csak tőlünk. Most már kezdek képben lenni a terepfutóversenyek terén is, így egyértelmű volt, hogy ezt nem szabad kihagynom, főleg amiatt, hogy nagyon jó felkészülés lesz a március végi Camelbak Vértesi Terepmaratonra

16 km-es táv leküzdése volt a cél. Megfordult a fejben, hogy a 33-at futom, de az még valószínű nagyon sok lenne nekem, így inkább ezt választottam, illetve ez jó alkalom volt, hogy az előző futás során elkövetett hibákat kijavítsam.
Most valahogy nem volt benne a szokásos izgalom ( azaz a "félek"), nem aggódtam sem az eltévedés miatt, sem amiatt, hogy majd jön a vaddisznó és megtámad. Teljes nyugodtsággal indultam el Kávásra és álltam a rajthoz 10-kor. Időjárás miatt kicsit tartottam, mert hidegfrontot mondott, meg hózárport és nagy szelet. Hál'Isten ebből csak a szél jött be, na de az fújt, nem is kicsit. Így megint gondban lettem az öltözködéssel, hogy "mit vegyek fel". Persze túlöltöztem, de ez lassan nálam megszokottá válik.
Rajt előtt a lányok között ment a diskurálás és az esélylatolgatás, tőlem is kérdezték, hogy a Kanizsai Futóklubból jöttem e, de őszintén bevallottam, hogy én csak egy bringáslány vagyok a ZKSE-ből, ennek hallatán szerintem már nem is aggódtak miattam :-).

10-kor elrajtoltunk. Nem igazán örültem neki, hogy egyből emelkedő jött (mondjuk ha rendesen megnéztem volna a szintrajzot futás előtt, akkor lehet ez annyira nem lepett volna meg...) Már az első szakaszon rá kellett  jönnöm, hogy ez valóban terepfutás lesz. Szerintem nehéz volt a terep, és erre még tett egy lapáttal, hogy a hatalmas ragadós-csúszós sár is. Kár, hogy nem tudok korizni, most hasznát vettem volna...
Volt két futó csaj, akiket gondoltam le fogok futni.  Már az 100 méteren elő is jött belőlem a versenyzési láz :-D Pedig annyira bennem volt, hogy „Szilvi, okosan fuss, ne kezdj be”. Biztos nem hajtogattam elégszer, és csak futottam, hogy lépést tartsak velük. Ehhez mondjuk pont nem jött jól, hogy az elején hosszabb mászás volt, mert érezhető volt, hogy ők kicsit erősebbek felfele (ott sajnos nekem még van mit javulnom). De nem hagytam, hogy elszakadjanak, mert valahogy tudtam, hogy az erdei részeken, és lefele jobb leszek náluk. Volt egy olyan sejtésem, hogy a sáros részek sem fognak feküdni nekik, kevés lány van, aki ezt élvezi. Na ez be is jött. Hamar beértem őket és a hátrányuk folyamatosan nőtt, minél messzebb voltak tőlem, úgy annál jobban mertem visszavenni a tempómból és pihenni kicsit. Meg az is motivált, hogy tudtam, hogy dobogós lehetek.  Kell most a sikerélmény :-)
Első frissítő után már csak a magam kedvéért futottam, tudtam, hogy a lányok nem fognak beérni, aki pedig előttem van, azt úgysem érem be. Németfalu után tök jó kis erdei ösvényes rész jött, öröm volt ott futni.
Aztán jött Böde, ott nem volt egyértelmű a jelölés és nem voltam biztos benne, hogy jó helyen vagyok e. De végül a jó utat választottam (mérges is lettem volna magamra, ha emiatt csúszik a helyezés). Bödei temető után jött a vég. Elfogyott az erő, csúszós-sáros volt az út, 10 kg sár volt a cipőmön, kezdtem is idegbajos lenni. Sajnos itt visszaütött, hogy bekezdtem ez elején, csak magamat szidhatom emiatt. 

Végül 1óra 43 perces idővel célba értem. 3. hely lett az enyém kategóriába, majd később kiderült, hogy abszolútban is 3. vagyok. Nagyon-nagyon örültem neki :-) Jutalmam egy érem, egy szép kupa és egy egyedi díszoklevél volt:-)
Nem hittem, hogy bringásként, és ilyen kevés futómúlttal lehetek dobogós egy terepfutóversenyen.
Szerencsére megúsztam a térdfájást, és a végén is sikerült kiküszöbölni a szokásos rosszullétet.

Le a kalappal a szervezők előtt. Pályakijelölés, kaja, névre szóló rajtszám, díjazás, jó hangulat: mindenből 5-ös :-)

Gabesz az 55 km-re vállalkozott, ami azért nem semmi, de nem volt kétségem, hogy nem fog neki sikerülni :-) Kategória és abszolút 2. helyen ért célba, megelőzve ezzel sok rutinos terepfutót. Gratulálok neki! És ehhez még az erdőt sem kellett felgyújtanom :-D

Most folytatom a felkészülést a vértesi félmaratonra. Az valószínű sokkal nehezebb lesz ennél, de állok elébe. Addig be kell szerezni egy terepfutó cipőt, persze csakis valami szépet :-)

Azért néha bringázgatok is ám, de valahogy ez most jobban fekszik. Majd ha kész lesz a montim és kijön a terepbringás idő, akkor ismét visszajön a bringázós kedv is:-)


GG eredménylista