"Hello Lányok" csapat a 24 óráson

Kicsit talán már rég jelentkeztem, ami nem azt jelenti, hogy tétlenkedem. Ugyanúgy részt veszek a versenyeken mint eddig, csak volt egy kis mélypont, amin próbálok túljutni. Ott voltam a Vértesboglári Pikniken, Crosskovácsiban, Duna maratonon, Erdőbényén, Gabesz supportjaként az XCO ob-n, szóval azért megfordulok itt ott.

De a fő téma most az idei zánkai 24 órás verseny. Budai Anitával az egerszegi 10 óráson kitaláltuk, hogy mi márpedig duózni fogunk és úgy, hogy végig is megyünk. Be is tartottuk a szavunkat, beneveztünk, elindultunk és végigcsináltuk, hab a tortán, hogy megnyertük!

Igazából hosszas tervezés nem előzte meg a versenyt, telefonon párszor egyeztettünk, hogy mire is van szükség, ki mit tud hozni! Ennyi elég is volt, hamar meg tudtunk egyezni, jó volt az összhang.

Szombat reggel "kissé" fullra pakolva a kocsit indultam Zánkára a legjobb supportos hölgyeménnyel, Szekér Adrienn személyében (vajon jól végezte e munkáját a post végén kiderül). Út közben szakadt az eső, én meg paráztam, hogy Úristen mi lesz!!! De végül imáim meghallgatásra kerültek, mert elállt az eső. Nagy szerencse, mert nem volt cserebringám. (bár extra vészhelyzetben biztosan jött volna a segítség ;))

Megérkezvén egyből megtaláltunk kedves pajtásainkat, a Deviant team-et. Természetesen hozzájuk a lehető legközelebb le is cuccoltunk, hogy barátok közt tölthessük eme néhány órácskát:-).

Fityisz készül

Megérdeztek Anitáék is, és a Mátra Bikeres lányok Danival. Így állt össze a kis sátorteamünk.

Sátorépítés extra káosz! Tipikus lány csapat vagyunk, le se tagadhattuk volna önmagunkat :-D De végül sikerült.

Egy kis pózolásra mindig jut idő :)

Én a végén már nem vettem ki a részem a munkából, mert készülnöm kellett a pontban délben induló menetelésre! Közben Adriék olyan otthonossá varázsolták a sátrat, hogy akár ki is adhattuk volna, persze teljes ellátással, mert gyakorlatilag annyi kajánk volt, mint egy nagyobb büfének. Pályát nem jártam, gondoltam minek. Első kör elég lesz rá :)

főhadiszállás, itt még rend volt

Rajtba még kis izgalom és nevetgélés a többiekkel, majd fireee :) Első kör valóban a pályával való ismerkedéssel telt és a szokásos lökdösődéssel, mert mindenki annyira sietni akar. Ebből jobbnak láttam kimaradni, mondván még bőven van idő bizonyítani, nem az első körben fogom megváltani a világot.

Első kör megtétele után kijelentettem, hogy igen, ez a pálya nekem tetszik, jó lesz, maradhat :) Mentem egy órát, majd Anita is egyet, hogy ő is kicsit barátkozzon a pályával, majd jöttek a hosszabb tekerések. Hamar ment az idő a pályán és sajnos a pihenő idő is nagyon hamar ment. Arra pont elég volt, hogy átöltözzem, egyek valami rendes kaját, és kicsit nyugodjak. Supportosok folyton figyeltek minket, hogy mire van szükség, mennyit megyünk, jól vagyunk e, és persze a biztatásuk is sokat jelentett.
Térdem kezdett fájni és a derekam is, ennek nagyon nem örültem. 

Elején még elég közel volt hozzánk a Száguldó Virágok csapata, de nekem ez nem tetszett, és kicsit erősebb tempóra kapcsoltam. Tartottam tőle, hogy lehet nem jó ötlet ez, mert elfáradok, de két óra alatt 2 plusz körelőnyt szereztem:) Aztán óráról órára egyre nagyobb lett a körelőnyünk, de ennek ellenére nem dőltünk hátra, pedig megtehettük volna, hogy megállunk. De a cél akkor is az volt, hogy végigtekerjük mind a 24 órát, mindentől függetlenül.

Szilvi

Anita

Menet közben kitaláltam magamnak egy kis privát taktikát, ami abból állt, hogy voltak a pályán bizonyos pontok, amiket mindig előre megszabott limitidőn belül kellett elérnem :) Így körönként voltak célok, amiket teljesíteni kellett.

Éjszaka kicsit hosszabbakat mentünk, hogy több idő legyen pihenni, ez okos döntés volt, mert kicsit tudtam aludni - silent night, amit csak Bíró Ádi kedves szavai és több száz bringás zaja zavart csak meg:)

Nem volt rossz idő, így simán kint maradtam a kempingágyban egy hálózsákban. Adri olyan aranyosan betakargatott még pléddel is. Egyértelműen jó úton haladt a legjobb support díj megszerzéséhez.

Supportosok igen tudják a dolgukat :)

Éjjel volt egy kis probléma a lámpával, amit ide nem írhatok le, nem publikus, mindenki kiröhögne :) Ezen kívül szegény Anita lámpája lemerült éjjel és majd 2 kört kellett lámpa nélkül mennie, de ugyanígy pórul jártam én is, mert nekem is lemerült. Real dark-ride lett a vége!:D

1-1, 2-2, 2-2, 3-3, 2-2, 1-1,1-1 Durván így osztottuk be a váltásokat, ami szerintem jó ötlet volt, talán a vége volt kicsit szétesve, de az ott már senkit sem érdekelt :)


Végül 69 megtett körrel, 18 kör előnnyel fölényesen győztünk! Juhééé!!! :-)

Annyira jó érzés volt hallani, hogy mennyi ember szurkol és kiabálja a nevem a pálya széléről (de lehet nem is ismernek, csak elolvasták a nevem a vázon:))! Csak kapkodtam a fejem, hogy mikor honnan kiabál valaki:) Persze a rózsaszín térdtapaszom is elég népszerű volt :) Legnagyobb szurkoló persze Ádám volt, aki többször kiabálta, mikor eltekertem előtte: "Szilvi, én úgy szeretlek" :)

Reggel végre megérkezett Zsé és Tomi is, ottlétükkel lényegesen emeltek a hangulatot :D
                                     

              

Délután kettőig kellett várni az eredményhirdetésre, ott már volt bajuk rendesen, alig bírtuk ki addig, persze hülyeséggel ütöttük el az időt, nem hazudtolva meg önmagunkat. Végül jött a ceremónia, színpadra hívtak minket, kaptunk sokmindent, (sok vérnyomásmérőt, egy életre elég lett volna), érmet, kupát, lámpát, kesztyűt és egy ingyen nevezést a Trans Hungária Maratonra (sajnos én ezen nem indulok, de a nevezés már gazdára lelt és olyan ember kapja, aki valóban megérdemli:).

Nekem nagyon bejött ez a 24 órás, tetszik, mert a saját tempómban mehettem és feszegethettem a saját határaimat. De ahogy látom, hogy még messze van az a bizonyos határ, fogom én még magam tesztelni, hogy vajon mennyit is bírok. Hogy hol és mikor, az a jövő titka :)

Anitának köszönöm hogy a duópartnerem volt! Adri természetesen megkapta a legjobb support-os címet, le a kalappal előtte, nélküle nem ment volna. Köszi Adri!!! Köszönet Daninak, ő is nagyon sokat segített!
Köszönet a fotós team-nek, hogy megörökítették legjobb pillanatainkat. Név szerint: Káldi Tomi és Fejes Miki, Dévai Dani. Zsének is kösz, hogy jelenlétével megtisztelt minket :)

Relax 1 - mert megérdemli

Relax 2 - szintén megérdemli

Jövőre ugyanitt :)

Real Challenge - azaz Tomi & Szilvi küzdelme a 10 óráson

Túl vagyunk a Mountainbike Challenge első futamán, a 10 órás versenyen. Végre nem kellett messzire utaznunk egy verseny miatt, de ennek ellenére annyira fáradtak lettünk a hétvégére, mint még soha. Már jó ideje terveztük Czenki Tomival, hogy duózunk egy ilyen 10 óráson, de sajnos a tavalyi elmaradt, idén nem volt kérdés, hogy vegyes párosban indulunk. Igyekeztünk felkészülni minden eshetőségre, főleg az esőre, de azért titkon bíztunk benne, hogy nem lesz rá szükség :) Rosszul hittük...

Szombat este kellő módon rápihentünk a másnapi megmérettetésre, melynek kellékei voltak: Erdőgyöngye, DanóPeti zsebéből elővarázsolt pálinka, a brutál ringlis, a dodzsem :-D Résztvevők: Hegyibringa Fejes Miki és Danó Peti, Molnár Gábor, Pepike, Pannika, Zsééé, Budai Anita, Kovács Attila, Adri, Káldi Tomi, Fityisz, no meg én. De a szombat estének külön post kellene, így ugrom is tovább a másnapra:)

Nightmare :-)

Minimális alvás után eljött a vasárnap reggel, amikor szembesültünk vele, hogy bejött a jóslat, rossz idő lesz :( Ez aztán mindenkinek "jól " feldobta a hangulatát, de még így sem fordult meg egyikünk fejében sem, hogy nem indulunk el. Mégis csak terepsportolunk, vagy mi!?

 Kódolt nyelv mögé rejtett taktika

Sokak komoly taktikával indultak, ahogy a mellékelt ábra mutatja: ----------------------------------------------------------------------->

A miénk: "végig 300 watton" :)

8 után nem sokkal útra is kelt a mezőny, kicsit megcsúszott Fire-rel. Sajnos nem sokan vették a bátorságot, hogy megküzdjenek az elemekkel, de a legbátrabbak és legerősebbek maradtak. Ahogy mi is :)

Tomi -  Racer 1.

Tomi rajtolt először. Ekkor nagyon szakadt az eső, a pálya kezdett egyre rosszabb lenni, de ennek ellenére nagyon jó köröket ment, ügyes volt! Aztán 3 kör után gondoltam, hogy elindulok átöltözni én is, hátha lassan váltani kell. Időközben némi probléma merült fel, ugyanis a Jumper be volt zárva. Ugye nekem se cipőm, se bukóm, se kesztyűm, se zoknim nem volt, mind bent volt a kocsiban. Uhh...ebből baj lesz, tudtam én... Próbáltam felkutatni a kulcsot, hátha odaadta valakinek, de senki sem tudott róla, azt viszont sejtettem, hogy Tomi nem olyan hülye hogy becsukja a kulcsot és elmenjen tekerni. Szóval valaki ügyesen bezárta a kulcsot a kocsiba. ( félreértések elkerülése véget: NEM ÉN VOLTAM!) Rövid ijedtség után hamar megoldottuk a problémát. Kaptam ruhát :) Örök hála érte "kettlebellpajtás" Károlynak!!! Odaadta mindenét egy rózsaszín gumicsizmáért cserébe :-) Szóval indulhatott tovább a küzdelem (időközben pedig Tomi elment a kocsi pótkulcsért). Meg kell hagyni, elég idegesen kezdtem bele a körökbe. Végülis örülhettem neki, hogy végre nekiállhattam annak, amiért valójában mentem!

A pálya elég rossz állapotban volt, de ekkor még sikerült mindent kitekernem. Sajnos azt nem tudtam figyelni, hogy milyen pulzussal megyek, mert nem láttam az órám a sártól és az esőtől. Meg amúgy se nagyon láttam, mert a szemem folyton telement sárral. Körről körre egyre rosszabb volt haladni, már kezdett számomra tolóssá válni néhány szakasz, mert a telónál összegyűjtötte a sarat a kerék, illetve jópárszor szarakodott a váltóm is, és ez megállásra kényszerített. 5 kört lenyomtam ez elején, arra Tomi pont visszaért a pótkulcs vadászatból és válthattuk, én pedig pihenhettem kicsit. De tudtam, hogy a Wensonnal nem mehetek ki többet, hacsak át nem gumizzuk. De aztán jobbnak láttam, ha én is a Tomi Kelly's-ével megyek, azon volt a sárgumi. Tomi irtózatosan jó köröket ment, legalább kicsit felhozott minket! Innentől kezdve egy bringával mentünk tovább. Először nekem igen fura volt a bringa és a sárgumi, ritkán megyek én ilyennel, de be kell vallanom, hogy nagyon is jó cucc:-) Nagyon jól lehetett vele menni a sárban, és alig kellett tolni! Néha lemostuk, az időt vett el, dehát muszáj volt, mert már ígyis szegénynek voltak bajai, nem kicsit gyötörtük meg!

Szilvi -Racer 2. (háttérben követ soloPedro)

Az idő lassan kezdett javulni, viszont a pálya, főleg az első szakasz borzalmas lett. Igazi sárfolyam lett, a többi rész meg csúszott, vagy ragadt, szóval volt ott minden. Viszont a 3. helyről nem tudtunk feljebb lépni. Még a végén megcsillant a remény, hogy talán megfoghatjuk Zsééket, de sajnos pont úgy jött ki, hogy Zsé és én egyszerre voltunk a pályán, ami ugye nem szerencsés, mert ő talán kicsit jobban megy mint én:). De küldöttem, fuuuh, de mennyire. Aztán a sáros lefelén haladtam, és meghallottam, hogy valaki irtózatos módon jön mögöttem. Éreztem a vesztem:)  Kb mintha valami horrorfilmben lettem volna, éreztem hogy jön utánam a "gonosz", akit jelen esetben Zsééé játszott, de még nem láttam, csak érzem, hogy egyre inkább közeledik és már csak pillanatok kérdése, hogy lecsapjon :D Félelmetes volt :D És nem kellett sokat várni, hogy megsemmisítsen :)! Nem kicsit gyorsan suhant el mellettem, innen már minden mindegy volt. :) 

Petyus, a legjobb supportos:)

Ezt már Tomi se hozhatta volna be. Innentől még lenyomtam 2 kört, de az már elég rossz volt, mert még a sárguminál is alig akart elfordulni a kerék a sártól. 

Utolsó körben rábeszéltem Filó Lacikát, hogy érjünk be együtt, mert az milyen jó lesz majd :-D jó is volt!

Szilvi & Filo Lacika a célban

Végül 3. helyen értünk be, 40 megtett körrel! Elégedett vagyok vele, főleg amiatt is, hogy talán mi voltunk az egyetlenek akik fele-fele arányban tekertek a duósok közül. Mi így értelmezzük a duó fogalmát! Az, hogy ezzel "csak" a dobogó 3. fokára jutottunk egyáltalán nem keserít el minket!

Sztárok lettünk :-)

Köszönöm mindenkinek a szurkolást, Petyusnak a supportot! Nem utolsó sorban köszönet Tominak, hogy bevállalta velem a duót! Szerintem nagyon jól össze tudtunk dolgozni és nem volt semmi konfliktus, tudtunk egymásra számítani bármikor, így jó kis csapatot alkottunk! Ugye, Tomi? :)

Le a kalappal a szólosok előtt, őt az igazi hero-k!. Gratulálok: Papp Dénesnek -  aki SS-sel lenyomott mindenkit, Pedronak - akivel jó sokat szenvedtem együtt a pályán, Brender Krisztiánnak, akinek ez volt élete első ultra versenye, rózsaszín gumicsizmás Budai Anitának, és nem utolsó sorban Káldi Tominak, akit szényen szemre alábecsültem, de megmutatta, hogy nem kicsit bír küzdeni, és végignyomta mind a 10 órát! Itt kérek tőle hivatalosan is elnézést :-)

Nagy taps a Hegyibringás fiúnak - Danó Péter és Fejes Miki, Molnár Gábor, profi módon szervezik a Mountaibike Challenge sorozatot! És nem utolsó sorban köszönet Szabiénak, hogy egy ilyen színvonalú versenyt rendeztek nekünk!

Fotókért köszönet: Káldi Tominak és a Hegyibringásoknak

Merida CST Pilis Kupa 2011

Nem vagyok én ilyen XCO-s típus, ennek ellenére bevállaltam a másodosztályos futamot ( 2 kör a nőknek), ha másra nem, legalább jó kis tanulópénz lesz és talán kicsit javul a technikám is, ami amúgy szerintem katasztrofális.

Szombaton Tomival és Szabival nagynehezen útrakeltünk, Bolla Gabi kicsivel később csatlakozott hozzánk. 

Nap fontos momentuma a pályabejárás volt, ebben Káldi Tomi volt segítségemre. Ezt nagyon vártam, kíváncsi voltam, hogy mi igaz a rémhírekből amiket a pályáról hallottam :) Aztán végülis annyira nem estem kétségbe az első kör után. Túl poros volt, annyi volt csak a baj, illetve a "rémisztő" lefelén egyből sikerült megfeküdnöm. Akkor eldöntöttem, hogy inkább lefutok, az jóval gyorsabb, mintha folyamatosan fékezve extra lassú tempóval legurulok. Legalább gyakorlom a terepfutást :)

Pályabejárás alatt ismét elkezdett szarakodni az első váltóm, gyakorlatilag nem tudtam használni a nagytányért, illetve a hátsó fékem még mindig nagyon berezonál, mitől megőrülök. Örök hála Káldi Tominak a bringa szervízelésért! 

Másnap kora reggel elkezdett esni az eső, nagyon úgy tűnt, hogy nem fog alábbhagyni. Hideg is volt, de ez még mindig nem tántorított el attól, hogy rajthoz álljak. Két kört sárban is lenyomom. 11-kor volt a rajtom, eső miatt bemelegíteni se tudtam. Rajtnál feltűnt, hogy az időjárás eléggé elriasztotta a másodosztályos lányokat :D Master 1-es lányok, Cseh Vera és Horváth Ági volt csak ismerős. Igazán ez nekem bőven elég volt, mivel hozzájuk képest szeretnék jól menni, és minél jobban megközelíteni őket.

Zsé: "Szilvi, csak nem futottál a télen?!"

Szerencsére 11-re elállt az eső, így indulhatott a küzdelem. Persze a rajt most sem volt jó, ebben nagyon béna vagyok, hamar össze is kellett kapnom magam, hogy mezőny elejére kerüljek még az aszfaltos részen, mert utána már elég kevés hely lesz előzni és beragadok. Ez sikerült szerencsére. Onnantól próbáltam menni, ahogy csak bírtam. Ági folyamatosan látótávolságon belül volt, de igazán nem jutott el az agyamig, hogy beérhetem. Ez már biztos megint az "alulmotiváltság" jele :). Aztán jött a tolós felfele, majd a futós lefele, ahol csodák csodájára futva beértem az Ágit. Magam sem tudom, vajon hogy bírtam olyan tempóban lefutni a bringával :) Na akkor rájöttem, hogy jólesz ez! Második kört Ági előtt kezdtem meg, valahogy lemaradt, de volt egy olyan sejtésem, hogy jön ő mögöttem ezerrel. Így is lett, ugyanis a sík és emelkedős szakaszokon erősebb és beért. Ismét a futós lefelénél kerültem közvetlen mögé, de ott nem tudtam elkerülni, csak egy kicsit később az erdős szakaszon. Onnan többször előzgettük egymást, de végül ő diadalmaskodott, 1 másodperccel ért be előttem. Ezt nekem még tanulni, mert túlságosan korán előztem, és nekem elfogyott az erőm, utána ő persze taktikusan visszaelőzött. Vicces, mert nem egy kategóriában megyünk, de ennek ellenére én nagyon élveztem ez a kis meccset. Talán így még sosem mentem :) Második köröm ideje jobb lett az elsőnél, ennek is nagyon örültem. Technikailag van még mit bőven tanulni, ott is időt vesztek, illetve amit most így utólag bosszant, hogy a futós lefelén le tudtam volna jönni. Kérdés, hogy az futva vagy gurulva lett volna gyorsabb... ezt már nem tudjuk meg :)

Megnyertem a másodosztályon futamot, nem volt nehéz :-D 

Nagyon jó kis díjakat kaptam, karbon szerszámot, külsőt, kulacsot, patront, és persze egy igen szép érmet!

Legközelebb a Mountainbike Challenge első állomása a 10 órás CrossPannónia lesz, majd utána indul végre a maraton szezon is, a magyar kupa első állomásával Vinyén, majd ott derül ki igazán, hogy mennyit is erősödtem tavalyhoz képest!

Kürtös Kupa XCO edzésképpen

Hosszas morfondírozás után úgy határoztam, hogy mégiscsak elindulok idén is gyenesdiási Kürtös Kupán. Természetesen a 6 körön, ez nem is volt kérdés. 

Végülis jó döntést hoztam, hogy lementem, na de nem a verseny miatt, mivel ott nem éppen teljesítettem valami fényesen, inkább a hangulat és a társaság miatt érte meg lemenni.

8-kor indultunk útnak Adrival, aki a 2-körös futamon rajtolt el, és ott az első helyig tekerte magát. Nekem még jó sokat kellett várnom a 6 körös futamig, de addig csakcsak elment az idő a hülyeséggel.

Na és persze a SingleSpeed 2011-es bajnokság is színesítette a napot, szóval nem unatkoztunk.

13-kor volt a rajtunk. Szokás szerint már egyből a mezőny végére kerültem, ami nem igazán baj. Horváth Ágit még egy darabig láttam magam előtt, de volt egy olyan sejtésem, ha én még ennél is jobban megnyomom az első köröket, akkor még a 6 kört sem fogom végig bírni. Ezt azért mégse kéne. Persze már az első körben elég szépen megöltem magam és onnantól egyre csak rosszabb körök következtek. Első kör végén volt egy kis gond a bringával, nem akart felváltani nagytányérra, na ott egy kicsit megijedtem. Pepiék akartak segíteni, de valahogy megoldottam. Az ijedtség lehet nagyobb volt, mint maga a baj.

Aztán kezdem egyre jobban ráállni a saját tempómra... vagyis próbáltam, mert az már nem az volt, mert az első körök sokat kivettek belőlem, így egyre rosszabb lett minden.

"Ezt orvos látta? :-)
"

Adri folyamatosan mondta, hogy Ági és KTM-es lány milyen messze van tőlem, de már nem bírt érdekelni :)

Örültem neki, hogy tudtam még menni és az emelkedőket ki bírtam tekerni.

Végül 2. lettem, abszolút 3., 01.16-os idővel, ami kb 5 perccel jobb, mint a tavalyi, de azért ennek hadd ne örüljek :) Ennél jobbnak kellene lennem...

Sajnos gyengécske vagyok ehhez, maraton jobban megy ( legalábbis abban reménykedem)

A hangulatra nem lehet panaszom, a képek mindent elárulnak. Nem kicsit idióta banda ez a bringástársadalom :D

Most hétvégén még teszek egy próbát, elindulok a Pilis kupán. 2 kör, csak nem halok bele :)


Fotó1
Fotó2

Camelbak Vértesi Terepmaraton - nekem félmaraton :)

Újabb terepfutáson vagyok túl, 2. félmaratonon is abszolváltam, ez volt a Camelback Vértesi Terepmaraton. Úgy fest, hogy egyre mélyebbre süllyedek itt a futás világában és van egy olyan gyanúm, hogy egyhamar nem szabadulok ki ebből :-) Jó is ez, egyáltalán nem bánom. 

Előzetes számításaimat jól keresztülhúzta, hogy nem érkezett meg időben a szép új Asics Trabucco cipőcském és vele együtt az Adidas nadrágom sem. Valahol valaki remélem most boldogan futkoz benne ... Régi cipőmben már nem mertem bevállalni egy ilyen távot, lehet, hogy csúnyán tönkre vágta volna a lábam, így nagyon hamar meg kellett oldanom ezt a kardinális problémát. Ebben volt segítségemre a zalaegerszegi Queen Sport , akik egy nap alatt tudtak hozni egy Saucony ProGrind Jazz 12 TR terepfutócipőt és futónadrágot. Ezzel megmentették a hétvégét :)  Remélem hamarosan ideér az Asics is, akkor leszek igazán mérges, ha meglátom :D

Cipő és nadrág probléma ezzel megoldva, jöhetett a futás:

Egy vértesi kis falucskából, Szárból indult a verseny. Már előző nap lekocsikáztunk, fene se kel fel hajnalban, és még az óraátállítás miatt is buktunk volna egy órát. Jó volt így, nagyon jó kis szállásunk volt, ahol meleg vacsival vártak minket, bár mire Matyi odaért már nem volt az, és nem is maradt neki valami sok : D Na meg ez esti dvd-zés is elég jól sikeredett:-) Szálláson levő futókkal kicsit elbeszélgettünk és kiszedtünk belőlük információkat az egyéb versenyekről, mivel még nagyon tudatlannak számítunk ilyen téren :) 

Ismét a megszokott kis csapat állt rajthoz: Matyi, Ádám és én a félmaratonon, Gabesz pedig a maratonon.

Egy kis ízelítő a versenyről:

http://www.youtube.com/watch?v=0_7_ne1ZQtc

Nagyon korán, reggel 8kor el is rajtolt közel 150 lelkes futó. Nekem megvolt az előírt taktikám, amihez igencsak tartani akartam magam. Szokásos: "nem kezdünk be az elején" volt a cél. Nagyon küzdöttem, hogy sikerüljön és talán valamelyest össze is jött. Szokás szerint a rajt után mindenki szépen elszaladt mellettem, de most valahogy erősebb volt benne az a tudat, hogy tartsam magam az előre kitűzött célhoz, és nem fussak én is idióta módon a többiek után. Persze itt is a leges legelején volt a hosszú emelkedő, bár összességében ez volt az egyetlen komoly emelkedő az egész táv alatt (ezt azért kicsit sérelmeztem). 1 óra után estem át a holtponton, addig nem igazán esett jól a futás, de utána belejöttem és onnantól már nagyon élveztem. Itt már sikerült jópár futót megelőznöm. Sejtettem, hogy ez lesz, aki gyengébb nálam előbb utóbb úgyis utolérem, nem kell egyből az elején:)

2. itatópont után szereztem egy kísérőt Ádám személyében, aki kicsit rosszul volt egy napok óta tartó betegség miatt, így megállni kényszerült. Onnantól kezdve húzott engem, közben csak beszélt és beszélt, így nagyon hamar ment az idő:-). És ez nagyon jó volt... nekem, neki már annyira nem, mert nem így tervezte szegény a napot. Viszont ha ő nincs, akkor sokkal rosszabb időt futok:)

Az utolsó aszfaltos szakasz (ami igazán nem volt hosszú) nagyon nem kellett már, azt borzasztóan nehezen viseltem. Annyira unalmas, monoton, idegőrlő, nagyon nem való nekem.

2.13-as idővel értem célban, abszolút 10. helyen.

Nagyon jó kis erdős szakaszokon vitt végig a pálya, talán eddig ennek a vértesi maratonnak tetszett a legjobban a távja. Bár félmaratonon nem voltak technikás lefelék, gondolok itt köves, sziklás részekre, ezekre már nagyon vágyom, mert az az igazi terepfutás nálam :-)

Már volt próbálkozásom futóövvel, de eddig nem igazán vált be. Most leteszteltem a High5 gel sachet belt övet, ami csodák csodájára bevált. Kényelmesen el tudtam vinni benne a gélt és még a nagyobb isogélt is belefér. "Segélykérő" telefonomnak is végre lett hely, így egyáltalán nem volt zavaró cipelni ezeket a cuccokat. Eddig ez volt az egyik fő problémám, mert a legapróbb dolog cipelése is nagyon zavar futás közben. Itt is kicsit tartottam tőle, hogy kényelmetlen lesz és majd ideges leszek és ki akarom hajítani egy bokorba, de nem így lett :-) Bár lehet előtte le kellett volna tesztelni otthon, akkor már kétségek nélkül indultam volna útnak vele :)

Gabesz kis eltévedés után 4:11 alatt célba ért a maratonon, Matyi 1:47, Ádám pedig velem egy időben 2.13 alatt ért célba. Gratulálok a fiúknak! 

Kicsit beárnyékolta a napot, hogy eléggé megfájdult a bal térdem. Szálláson még tudtam pihentetni, miközben megnéztünk valami extra idióta filmet (Totál szívás), de a kocsikázás már kevésbe tett jót neki, de bízom benne, hogy hamarosan helyrejön és ismét tudok rendesen edzeni.

Nagy vágyam lett, hogy idővel 2 óra alatt sikerüljön beérnem egy félmaratoni távon, ehhez még nagyon sok időre és kitartó edzésre van szükség, de szerintem sikerülni fog, lehet már jövőre:) Valószínű hosszabb távokat is bevállalok majd, mivel kevésnek érzem a félmaratoni távot, de tapasztalatszerzés céljából még maradok egy kicsit ezen a távon. A célok megvannak, már csak újabb versenyeket kell keresni, ahol lehet bizonyítani! 

Eredmények
Fotó1 (én nem vagyok rajt, de Gabesz fellelhető a szép ruhájában:-))
Fotó2

(forrás: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186500)

Pimp My Bike

                                   

Göcseji Galopp 16 km

Második komolyabb terepfutásomon vagyok túl, ami az első igaz terepfutó versenyemnek számít, ugyanis a Margita csak TT volt, ott a teljesítés volt a cél, itt viszont már valami más.

Göcseji Galopp eddig ismeretlen fogalom volt számomra, annak ellenére, hogy néhány km-re van csak tőlünk. Most már kezdek képben lenni a terepfutóversenyek terén is, így egyértelmű volt, hogy ezt nem szabad kihagynom, főleg amiatt, hogy nagyon jó felkészülés lesz a március végi Camelbak Vértesi Terepmaratonra. 

16 km-es táv leküzdése volt a cél. Megfordult a fejben, hogy a 33-at futom, de az még valószínű nagyon sok lenne nekem, így inkább ezt választottam, illetve ez jó alkalom volt, hogy az előző futás során elkövetett hibákat kijavítsam.

Most valahogy nem volt benne a szokásos izgalom ( azaz a "félek"), nem aggódtam sem az eltévedés miatt, sem amiatt, hogy majd jön a vaddisznó és megtámad. Teljes nyugodtsággal indultam el Kávásra és álltam a rajthoz 10-kor. Időjárás miatt kicsit tartottam, mert hidegfrontot mondott, meg hózárport és nagy szelet. Hál'Isten ebből csak a szél jött be, na de az fújt, nem is kicsit. Így megint gondban lettem az öltözködéssel, hogy "mit vegyek fel". Persze túlöltöztem, de ez lassan nálam megszokottá válik.

Rajt előtt a lányok között ment a diskurálás és az esélylatolgatás, tőlem is kérdezték, hogy a Kanizsai Futóklubból jöttem e, de őszintén bevallottam, hogy én csak egy bringáslány vagyok a ZKSE-ből, ennek hallatán szerintem már nem is aggódtak miattam :-).

10-kor elrajtoltunk. Nem igazán örültem neki, hogy egyből emelkedő jött (mondjuk ha rendesen megnéztem volna a szintrajzot futás előtt, akkor lehet ez annyira nem lepett volna meg...) Már az első szakaszon rá kellett  jönnöm, hogy ez valóban terepfutás lesz. Szerintem nehéz volt a terep, és erre még tett egy lapáttal, hogy a hatalmas ragadós-csúszós sár is. Kár, hogy nem tudok korizni, most hasznát vettem volna...

Volt két futó csaj, akiket gondoltam le fogok futni.  Már az 100 méteren elő is jött belőlem a versenyzési láz :-D Pedig annyira bennem volt, hogy „Szilvi, okosan fuss, ne kezdj be”. Biztos nem hajtogattam elégszer, és csak futottam, hogy lépést tartsak velük. Ehhez mondjuk pont nem jött jól, hogy az elején hosszabb mászás volt, mert érezhető volt, hogy ők kicsit erősebbek felfele (ott sajnos nekem még van mit javulnom). De nem hagytam, hogy elszakadjanak, mert valahogy tudtam, hogy az erdei részeken, és lefele jobb leszek náluk. Volt egy olyan sejtésem, hogy a sáros részek sem fognak feküdni nekik, kevés lány van, aki ezt élvezi. Na ez be is jött. Hamar beértem őket és a hátrányuk folyamatosan nőtt, minél messzebb voltak tőlem, úgy annál jobban mertem visszavenni a tempómból és pihenni kicsit. Meg az is motivált, hogy tudtam, hogy dobogós lehetek.  Kell most a sikerélmény :-)

Első frissítő után már csak a magam kedvéért futottam, tudtam, hogy a lányok nem fognak beérni, aki pedig előttem van, azt úgysem érem be. Németfalu után tök jó kis erdei ösvényes rész jött, öröm volt ott futni.

Aztán jött Böde, ott nem volt egyértelmű a jelölés és nem voltam biztos benne, hogy jó helyen vagyok e. De végül a jó utat választottam (mérges is lettem volna magamra, ha emiatt csúszik a helyezés). Bödei temető után jött a vég. Elfogyott az erő, csúszós-sáros volt az út, 10 kg sár volt a cipőmön, kezdtem is idegbajos lenni. Sajnos itt visszaütött, hogy bekezdtem ez elején, csak magamat szidhatom emiatt. 

Végül 1óra 43 perces idővel célba értem. 3. hely lett az enyém kategóriába, majd később kiderült, hogy abszolútban is 3. vagyok. Nagyon-nagyon örültem neki :-) Jutalmam egy érem, egy szép kupa és egy egyedi díszoklevél volt:-)

Nem hittem, hogy bringásként, és ilyen kevés futómúlttal lehetek dobogós egy terepfutóversenyen.
Szerencsére megúsztam a térdfájást, és a végén is sikerült kiküszöbölni a szokásos rosszullétet.

Le a kalappal a szervezők előtt. Pályakijelölés, kaja, névre szóló rajtszám, díjazás, jó hangulat: mindenből 5-ös :-)

Gabesz az 55 km-re vállalkozott, ami azért nem semmi, de nem volt kétségem, hogy nem fog neki sikerülni :-) Kategória és abszolút 2. helyen ért célba, megelőzve ezzel sok rutinos terepfutót. Gratulálok neki! És ehhez még az erdőt sem kellett felgyújtanom :-D

Most folytatom a felkészülést a vértesi félmaratonra. Az valószínű sokkal nehezebb lesz ennél, de állok elébe. Addig be kell szerezni egy terepfutó cipőt, persze csakis valami szépet :-)

Azért néha bringázgatok is ám, de valahogy ez most jobban fekszik. Majd ha kész lesz a montim és kijön a terepbringás idő, akkor ismét visszajön a bringázós kedv is:-)


GG eredménylista

Téli Margita futva

Úgy tűnik kezd egyre komolyabbé válni nálam ez a futás téma. Már túllépetem azon, hogy csak alapozásként futkorászok télen. Január elején jött az ötlet, hogy kipróbálom magam egy terepfutó versenyen, a Téli Margitán. Pontosabban a TT 20 km-es távját tűztem ki,  ami nem verseny, ez a gyalogosoknak van kitalálva, de gondoltam senki nem fogja bánni, ha én futva teljesítem :-) Tudni kell, hogy én még ennyit sosem futottam, főleg nem terepen. 

Matyi futotta még velem együtt a 20 km-t, Gabesz pedig a maratont.

Természetesen a Gödöllőre való utazás sem telhetett el eseménytelenül. Egy "kicsit" eltévedtünk először Budaörsön. Szemét GPS, nem szabad megbízni benne! Aztán a Matyihoz sem találtunk oda, köszönhetően a GPS-nek, végül nem kanyarodtunk le a pályáról a jó helyen Gödöllőnél, természetesen a gps miatt. Köszönjük neked gps, hogy ezzel feldobtad az utunkat!!! Sebaj, arra jó volt, hogy kicsit gyakoroltam a térképolvasását és a tájékozódást útközben, nem ártott. Elég hiányos a tudásom ilyen téren :-D 

Nagyon jó kis szállást sikerült foglalnom, ugyanis másnap visszamehettünk a futás után fürödni és nem kellett a szokásos verseny utáni hercehurcát átélnünk. Ez így nagyon jó volt.

Este elmentünk vacsizni egy jót, ahol nekem sikerült végre olyan kaját választanom, amit meg is ettem és elmaradt a szokásos szöveg: " ez mi?" :-D Pedig várták :-D Utána nekiálltunk itinert böngészni, mindenki a maga módján. Én nyomtattam még itthon egy kis puskát az útvonalról, kicsi betűmérettel :-) Gabesz pedig hozott nekem navigációt turistatérképpel. Köszi szépen! Nem mondhatja senki, hogy nem készültem fel rendesen :-)

    Másnap reggel felébredve láttuk, hogy elég csúnyán fúj a szél, aminek nem éppen örültünk. 

Nem is igazán bírtam eldönteni, hogy milyen ruha lesz a legmegfelelőbb. Nem is sikerült jól választanom :-( 

9-kor rajtoltunk mi is, a rendes maratonfutókkal együtt. Előtte még kaptunk egy itinert, aminek a másik oldalára pedig pecsételtetni kellett az ellenőrző pontokon. 

    Rajt után pár másodperccel egyből feltűnt, hogy túl sok nálam a cucc, és zavart, hogy annyi minden volt a zsebemben, kényelmetlen volt. Legszívesebben kihajítottam volna mindent, de nem lehetett. Gabesz biztos nem örült volna, ha kidobom a navit :-D
Párszáz méter megtétele után ismét jött a következő probléma, ami sajnos rosszabb volt az előzőnél. Nagyon  elkezdett fájni a hasam. Nem tudom, hogy mitől. Vissza is vettem a tempóból, vagyis nem is bírtam jobban futni ezzel a fájdalommal. A hosszú aszfalton, a Máriabesenyői templomig végig fájt. Szinte már kocogtam, mindenki elfutott mellett, ki is akartam állni. De ezt a gondolatot nagyon hamar elhessegettem. 

   Aztán ahogy kiértünk a terepes részre, ott már jobb lett, kezdett elmúlni. Örültem is neki. Meg sokat jelenthetett az is, hogy végre megszűnt az aszfalt monotonitása és jött a terep, aminek annyira más a feelingje. Terepes táv első része borzasztó sáros volt, főleg az első emelkedő. Ott alig lehetett felmenni, csúszott, mély volt a sár. Aztán nem sokkal utána ugyanezt kellett átélni, csak lefele verzióban. Az rosszabb volt, ott estem is egyet. Mondjuk az a szerencsém, hogy a montiból adódóan nem ijedek meg, ha sáros a terep, hanem átgázolok rajta, és különösebben nem hat meg ha nyakig sáros leszek.

Innentől már elmúlt a fájdalom a hasamban, és végre tudtam élvezni a futást. Annyira jó volt futni az erdei ösvényeken és a "hangulatos erdőszakaszon". Viszont folyamatosan nézegetnem kellett az itinert, hogy mikor és hol kell letérnem az útról, ez azért sok időt elvett, és emiatt nem is tudtam rendes tartani a tempót és a megállások megtörték a folyamatos haladást. Egyik ellenőrzőponton nagyon megzavartak (de nem csak engem). Azt hittem, hogy az a 2. EP, a romtemplom, mivel ott volt valami romos épület is, de azt mondták, hogy ez még nem az, közben meg a futóknak osztogatták a pecséteket. Onnantól mindenkit kérdezgettem, hogy akkor most mi van, és jó helyen vagyok e?! Aztán szerencsére eljutottam a romtemplomig, bár ott minden volt csak romtemplom nem, vagy az már annyira rom volt, hogy ott se volt. Ez a pont amúgy azért volt fontos, mert itt vált ketté a 20-as és a 40-es táv. Ha itt rossz fele megyek, akkor kénytelen lettem volna 40-et futni, azt meg azért hadd ne kelljen :-)

    3 EP után már futótársakra is leltem, és onnan jópár embert le is hagytam. Volt egy szellemileg sérült srác is, aki futotta a 20-at. Sokat beszélt hozzám, és elmondta, hogy ő már sok maratont és félmaratont futott, és emellett bringázik is. Ez nekem annyira tetszett, és olyan nagyon felnéztem rá, hogy ilyen "betegen" sportol. Ez volt a nap egyik legjobb pillanata :-)

Táv végén egy hosszabb lefelén nagyon megfájdult a térdem, kénytelen voltam lesétálni rajta, tudtam ha erőltetem a futást, akkor bajok lesznek. Utána jött még egy hosszabb aszfaltos szakasz a városban, ez számomra nem is volt valami élvezetes, de legalább tudtam, hogy hamarosan ott a cél.

2 óra 26 perckor be is értem. Matyi már jóideje ott volt, ő egy szakaszon rövidített :-)

Tudom, hogy ez az idő nem a legjobb, de úgy vagyok vele, hogy a célt teljesítettem, lefutottam egy félmaratont, terepen. Látom mik a hibák, amiken javítani kell és emellett tudom, hogy ha akarom, akkor meg is tudom csinálni :-)

Illetve külön büszke vagyok magamra, hogy nem tévedtem el :-) Pedig nagyon készültem arra, hogy segítségért kiálltok az erdő közepén :-D

Legközelebb a futás alatti kajálásra nagyon-nagyon oda kell figyelnem, mert jó esélye van, hogy amiatt készülök ki utólag ennyire (fejfájás, hányinger...) Ezek a fejfájások és rosszullétek borzalmasak, és kibírhatatlanok, muszáj megtalálnom rá a megoldást, hogy ne forduljon elő ismét.

Összességében a terepfutás és a TT csak pozitív nyomot hagyott bennem. Elsősorban jó volt végre valami mást csinálni, illetve itt nem volt bennem az a fajta versenyszellem, mint a bringán. Más volt a motiváció. Ott és akkor csak magamért és a magam szórakoztatásért futottam.

Ezen felül egy tökéletesen leszervezett verseny volt, amiért nem kellett több ezer forintot fizetnünk. Itatópontokon csoki, tea, sportital, célban irdatlan mennyiségű kaja és tea, és kedves emberek...nem igazán van többre szükségünk. Illetve a versenyzők és túrázok is mind kedves és természetszerető emberek. Ide hál'Isten még nem tört be az elüzletiesedés, mint a bringánál.

Gratulálok Gabesznak, lenyomta a maratoni távot, Matyinak a 20 km-es távért, és nem utolsó sorban Ádámnak is.

Következő terepfutásom Göcsej Galopp 16 km-re lesz. Ott lesz lehetőség javítani a hibákon. Hosszabb távot nem merem bevállalni, az 33 km lenne. Az még azért sok. 

Szóval nagyon úgy fest, hogy mégsem hagyom abba a sportot, ahogy azt a januári bejegyzésemben írtam :-) 

Mediball

Kipróbáltam valami újat, valami mást, ami igazán nem áll közel hozzám, nem az én világom. Anikó (kettlebell edző) szervezte meg itt Zalaegerszegen a Mediball szemináriumot és kérdezte, hogy elmennék el. Hosszas gondolkodás úgy döntöttem, hogy kipróbálom, mit veszíthetek vele.

"A MediBall a kínai eredetû Tai Chi gyakorlatok körkörös mozdulatain alapuló labdajáték. Annyiban hasonlít pl. a teniszre vagy a tollaslabdára, hogy itt is ütõt használnak, de ebben a játékban a labdát nem vissza kell ütni, hanem egyfajta körkörös mozdulattal el kell kapni, és visszalendíteni. Könnyen megtanulható, és nagyszerû sport minden korosztálynak.Kínában, ahonnan ered, a parkokban látni idõseket és fiatalokat egyaránt, akik rendszeresen gyakorolnak, párban és egyedül is."

Nagyon érdekes az egész, ugyanis erőt igazán nem kell kifejteni hozzá, inkább a koncentráció ami fontos, illetve a teljes fizikai, érzelmi és mentális összhang. 

Furcsa ez nekem, és nem is jellemző rám az ilyen jellegű mozgás, rám, aki szinte csak olyan sportot űz, ahol a fizikai erő a lényeges, vagy éppen feszíteni kell. Itt meg pont, hogy nem.

Ha az ember gondolatai össze-vissza cikáznak és nem bír csak erre az egy dologra odafigyelni, akkor szerintem lehetetlen megcsinálni a gyakorlatokat és nincs is értelme foglalkozni vele. Viszont abban a pillanatban, ahogy a fent említett 3 dolog (fizikai, érzelmi és mentális) összhangba kerül és úgy gyakorol az ember, akkor sikerül "varázsolni" a labdával és az embert elfogja valamiféle szabadságérzés. Jó dolog ez, bár nehéz szavakba önteni a lényegét.

Persze nekem ebbe is sikerült belevinnem a személyes idiótaságomat, ehhez jó partner volt Isti, akivel próbáltuk még jobban feldobni a gyakorlást. Tény, hogy mi ehhez nem bírunk eléggé komolyak lenni, ezt gondolom sokan észre is vették :-D

Természetesen nem mondom, hogy feladom a kerékpárt, futást, vagy kettlebellt. Még mindig az az én világom. De azért érdekes dolog belepillantani valami másba.

Hagyományos szilveszteri futásom

Tavalyi évben nekiálltam alapozásképpen futni. Előtte évekig nem futottam, sőt nem is szeretettem. De ez szerintem mindenkiben ilyen mumus, hogy futni nem jó, mert nem bírják, és 10 méter után meghalnak tőle. Persze, először így is van. De egy két alkalom után (amennyiben azon túl tudja tenni magát az ember) már jó lesz és kezdi élvezni, mert látszik valami fejlődés és előrelépés. Én is így voltam vele. Sikerült átesni a holtponton.

Egy másik ok, hogy a futással  lehetőséget ad arra télen is, a mínuszokban, hóban, hogy kint edzek. Ami sokat jelent. Főleg amiatt, hogy egész nap be vagyok zárva egy irodába, és muszáj kiszabadulnom. 

Tavaly kitűztem a célt, hogy teljesítem a szilveszter maraton 11 km-es távját. Akkor az volt a cél, hogy teljesítsem. Sokat készültem rá, és végül sikerült 1:06 alatt. Örültem neki, hogy pár hónapos futás fel tudtam rá készülni.

Idén ismét kitűztem ezt a célt, ha tavaly sikerült, akkor idén is fog. Kicsit későn kezdtem el felkészülni, mert a jó idő miatt sokáig lehetett kint bringázni. Azt pedig tudtam, hogy nem vagyok elég felkészült, hogy a 24-et fussam, pedig az lett volna az igazi kihívás, ha azt teljesítem, akkor büszke lettem volna magamra.

Így idén is maradt a 11 km azzal a céllal, hogy egy órán belül beérjek.

Idén több dombos edzést csináltam hétvégente, vagy hétközben este kislámpával, hogy ne haljak meg a toronyfutásnál. Amit a felkészülésben élveztem az a hóban futás. Az egy külön élmény :-) Külön bejegyzést érdemelne.

Dév is elhatározta hogy fut idén, így karácsonykor lefutottunk előre a távot ketten, hogy mennyire fogjuk bírni. Jó tempóban mentünk, csak rossz útvonalon, természetesen miattam. Sebaj. 1:08 alatt így is beértünk. Ami jó jel volt, mert nem mentünk olyan erős tempót, meg kerültünk is kicsit.

Verseny előtti pár napban nem voltam jól, nem ment a futás, folyton fájt a hasam. Rosszul is aludtam. Ezek nem voltak jó előjelek. Emiatt kicsit tartottam is az egésztől, hogy majd fel kell adnom.

Végülis sikerült, kisebb nagyobb fájdalmakat, bajokat leszámítva lefutottam 2010-ben is.

TV-toronyhoz fel még együtt mentünk a Dévvel, elég egyenletes tempóban. Néha kicsit erősnek éreztem, sajnos vérzett is az orrom. De kitartottunk és mentünk. Toronytól lefele nem tudtam olyan gyorsan lefele menni mint tavaly, elfáradtam felfele. Aztán jött a Jánka-hegy, ott elfáradtam. Kezdett fájni a bal térdem. Dévvel sem bírtam tartani a tempót. Muszáj volt leszakadnom, mert nagy baj lett volna. Onnan saját tempóban futottam, szem előtt tartva, hogy az előttem levő fiúpáros azért annyira ne húzzon el tőlem. Már kezdett reményvesztetté válni az egy órán belüli időm. Az is nehezítette, hogy lefele méginkább nem tudtam futni, mert féltem, hogy jeges a beton és elesek. De még nem adtam fel, hátha még sikerül. 0:55-kor értem le a zárdához. Itt már csak sík volt vissza. Próbáltam nyomni neki, abból a kevés erőből ami még maradt, közben folyton néztem az órát. 59.56 alatt végül beestem :-) Szóval sikerült. 180-as átlaggal és 188-as max-szal, viszont ezt azért kevésnek találtam. Ennél jobbnak kellett volna lenni...

Már úton voltunk haza mikor hívtak, hogy 2. lettem a kategóriában, abszolútban pedig 6. Nem számítottam erre, mivel én csak hobbyfutó vagyok, eszembe sem jutott, hogy helyezett lehetek valaha is egy futóversenyen. Őszintén bevallva olyan nagy eredménynek én ezt nem tekintem. Ha a 24-et lenyomnám, na az eredmény lenne, helyezéstől függetlenül. Talán majd jövőre...

Frissítést és a biztatást köszönöm Tominak és Szabinak. Tomitól külön bocsánat, hogy ledobtam a kulacsát :-)

Gabesznak hatalmas gratuláció, 2 lett a maratoni távon. 

Lehet, hogy ez volt az utolsó versenyem. Most még nem tudom, hogy 2011 mit hoz. Eddig sok jóval nem kecsegtet, így nem érzem, hogy képes leszek folytatni azt, amit eddig elkezdtem.

Teljes eredménylista: itt