CrossFest XCO Cup -Az első komolyabb ox futamom

A hétvége második megpróbáltatása az alsóerdei pályán rendezett xco kupa volt. Bár nekem a pálya egyáltalán nem számít hazai pályának, mivel nem itt edzem. Összesen kétszer tekertem itt. Első alkalom után kijelentettem, hogy én itt aztán el nem indulok. Aztán rá pár napra úgy gondoltam, hogy nem adom fel és ismét megpróbálok végigmenni a pályán. Sanyi ismét türelmesen végigkísért. Nem mentem sokkal jobban az első alkalomhoz képest, de most nem pánikoltam be "annyira". :-)

A előző napi Vinye maraton miatt még mindig kétséges volt az indulásom.Ott nagyon elfáradtam, és úgy voltam vele, hogy nem akarok én már másnap bringázni. De aztán vasárnap reggel felkeltem, felöltöztem bringásruhába és indulásra készen voltam. Bár fájt mindenem, fáradt is voltam, mégis úgy éreztem, hogy indulnom kell. Legalább kipróbálom magam egy ilyen versenyen is. Amiatt nem is aggódtam, hogy a sár nagyon megnehezítette volna a pályát.

10 órakor már ott is voltunk a rajtközpontban, Sanyi hozta az előző nap jól összesarazott bringám. Összekészüldődtem és elindultam kicsit melegíteni. Útközben összefutottam Panyi Gabival, aki a másik induló volt a másodosztályos nők között.

11-kor volt a rajt. 

Gabi egyből előttem is volt, sőt még az első mászást is előttem tette meg, sokkal ügyesebben ment fel a vízmosásos felfelén, mint én, mivel nekem sikerült a jobb oldal helyett a balra kisodródni és ott rosszabb volt a nyom. Aztán következett első lefele, ahol farönkök voltak egymás után a úton. Ott sikerült elmennem mellette, és többször visszanézve láttam, hogy már nem is jön mögöttem. Ettől azért annyira nem nyugodtam meg, mivel tudtam, hogy ő felfele azért ügyesen fut :-) Ezután az egyik lefelén nem sikerült bevennem egy jobbos kanyart és telibementem a szalagnak :-) Onnantól jött a szenvedés, többször megfordult a fejemben, hogy feladom és kiállok. Tudtam, hátra vannak még a kegyelten bringatolások és még egy teljes kör.

Folyton nézegettem vissza, hogy jön e Gabi,  Tibiék pedig folyton mondták, hogy hány percre van tőlem. Ez tartotta benne a lelket, hogy ne álljak ki és küzdjek tovább. 

Meglepett, hogy sikerült lemennem a vízátfolyásos lefelén mindkétszer és ki tudtam tekerni a csúszós mászás előtti kanyargós részt. Ezek az én apró sikerélményeim:-.)

A második köröm talán jobban ment, bár sokat lassultam, de már biztos tudatosult benne, hogy túl messze van tőlem Gabi és már biztos nem ér fel, így kicsit visszavehetettem a tempóból. Itt már nyugodtabban mentem és több emelkedőn tovább fel tudtam menni, mint az első körben.

Pálya legvégén összetalálkoztam egy fekete kutyával, először azt hittem, hogy megtámad, de nem tette, csak futott utánam:-)

01:06:47-es idővel értem célba (00:31:43, és 00:34:40-es köridőkkel) Hozzám képest, és ahhoz  viszonyítva, hogy előző nap lenyomtam egy maratont, nem is olyan rossz. 

Utánam egyből rajtoltak Sanyiék, nekik 4 kört kellett menni, addig én szépen átköltöztem és még így is maradt időm szurkolni neki. Ő 6. helyen jött be master1-es kategóriában. Gratulálok neki :)

Megnéztem még az elit futamokat, és jött az eredményhirdetés. Indultunk is Gabival a dobogóra.

Kaptam kupát, érmet, csomagot. Nagyon örültem neki.

Ezután egyől hazaindultunk, mert már nagyon végem volt. Még ki sem értünk a városból egyből hívott Sanyi, hogy 3. lettem az XCO magyar kupában, így még díjjazva vagyok. Na ezen jót nevettem. Ez volt az egyetlen ox futamom és ezzel dobogóra kerültem :-)

Szabiék előtt le a kalappal, nagyon jó kis versenyt hoztak össze, és köszönöm mindenkinek a bíztatást.

Lehet jövőre még bevállalok néhány ox futamot, csak a hasznomra válhat :-)

Fotókért köszönet: Panyi Jánosnak és Bolla Gábornak.

Vinyei "terepduatlon" - azaz a 2010-es Bakony Maraton

Ilyet még sosem vállaltam be, és valószínű nem is fogok többet. Egy ugyanazon hétvégén középtávos maraton és egy ox verseny.

No de kezdjük az elejéről. Már jó ideje nem vagyok a legjobb formában, nem igazán sikerül kipihenni magam, így az edzések sem úgy mennek, ahogy annak kellene. Ez sajnos nem volt a legjobb előjel a hétvégére nézve.

Viszot a magyar kupa miatt a vinyei Bakony maratont még mindenképpen meg akartam csinálni, hátha még pár pontot össze tudok kaparni és még pár helyet előre tudok lépni az összetettben.

Sejtettem, hogy nem lesz egy egyszerű menet. 59km-t és 1650méteres szintet írtak előzetesen a középtávra. Ez kemény lesz... Erre rátett egy lapáttal a péntek esti ítéletidő, így már kellőképpen tudtam rettegni a versenytől. Többször megfordult a fejünkben, hogy vajon van e értelme elindulni, mivel ott is eléggé tombolhatott a vihar, de végülis úgy döntöttünk, hogy nekivágunk. Hajnali 5-ös kelés után 9-kor már Vinyén voltunk. Szépen gyülekeztek is az emberek, pedig meg voltam győződve arról, hogy alig lesz induló. De rosszul hittem. Szép kis mezőny gyűlt össze, természetesen az elit lányok sem maradtak otthon :-) Ismét fel kellett kötni a gatyám :-)

Sanyi és Gabesz tíz után kicsivel rajtolt, mivel egy MÁV egyik szerelvénye a hosszútávosok útjába állt. Nem sokkal később én következtem. Megint beszólítottak, így ismét az első sorból rajtolhattam.

 Természetesen a rajt nem sikerült, mindenki otthagyott, aztán kezdhettem el felkapaszkodni a többiekre. Élmezőnnyel sajnos esélyem sincsen tartani a lépést, így beálltam a saját tempómra. Viszont itt már sejtettem, hogy valami nem stimmel. Nem éreztem magamban az erőt, és ami a legrosszabb, hogy motivációt sem arra, hogy nyomjam neki. Szóval már az elején fejben feladtam, innentől csak a szenvedés következett. 

Első Kőris-hegy mászás nagy részét tolva tettem meg. Járható lett volna a pálya, ha nem esik rá előző nap annyi eső. Így aztán toligálhattam jópárszor, amitől persze jól megfájdult a derekam, a karom, a lábam. A Kőris hegy csúcsához szinte mászni kellett, úgy vonszoltam a bringám vagy ő engem (ha tudom előre hogy itt később le is kell jönni, hát én ott helyben feladom :-). Kicsit megpihentem az itatónál, aztán irány le. Betonos lejtőn legalább kicsit pihentem. Aztán jött a második csapás: a Cuha patakkal párhuzamosan egy övsényen kellett menni. Menni, nem tekerni, mert azt én ott nem tudtam. Felszálltam időként, gurultam pár mérert, aztán ismét tolás, meg bringacipelés. Nagyon rossz volt az a rész, tele volt gyökerekkel, fákkal, csúszós volt, féltem, hogy beleesek a patakba és jól meghalok :-) De nem igazán mérgelődtem, hogy ilyen rész is volt benne, gondoltam magamba, hogy én még nem vagyok olyan rutinos maratonos, biztos ez természetesnek számít, és ezt is meg kell oldani :-)

Aztán következett a mászás vissza a Kőrisre. Az nem volt olyan vészes, mivel a vége ugyanazon a betonúton haladt, amin előzőleg lejöttünk. De itt már elég nyűgös voltam. Néztem az órám, hogy még alig mentem 30km- és a szint még ezer sincs, ekkor nagyon kétségbeestem, hogy én ezt nem fogom bírni végig.

Felértem a Kőrisre, itatónál kaptam vizet, izót (mindkettő jó hideg volt), aztán irány lefele. Lemásztam a köves, csúszós részen, aztán onnantól már nem volt vészes a pálya. Jó kis lejtők jöttek, lazább emelkedők.

Csak az volt a baj, hogy én még arra számítottam, hogy sokkal több km és mászás van még vissza, így tartalékoltam az erőmmel ( ami már a 0-hoz kezdett redukálódni). Becsatlakozam két srác mellé, onnantól velük mentem végig. Elég jó tempót mentek, még pont bírtam velük haladni, hol ők mentek elől, hol én.

Vége előtt nem sokkal jöttek a gázlók. Még sosem jártam itt, így nem tudtam, hogy mire számítsak. Tátva maradt a szám, mikor megláttam az elsőt. Mi? Itt kell átmenni???? Na de hol a híd, vagy a csónak, vagy a komp? :-)

 Eléggé megdúzzadt a Cuha, így rendesen hömpölygött. Nem tudtam, hogy mi a jobb megoldás, ha leszállok és áttolom, vagy belemegyek  és fogalmam sincs, hogy mi van a víz alatt és milyen mély. Ezért mindig előreengedtem a fiúkat, és megnéztem, hogy hol is kelnek át :-) Így már könnyebb dolgom volt. Tehát a tekerést választottam. Kísérő fiúk pedig nagyon rendesek voltak, mert mindig megvárták, hogy sikerül e épségben átjutnom :-)

Kb 5 gázlón kellett átmenni, abból egy volt nagyon durva. Mondták a parton levők, hogy jobb oldalon menjek, nahát én csakazértis balra mentem, de ott meg nagyon mély volt a víz, szinte majdnem ellepett, alig bírtam kikászáldóni a bringával.

Utolsó gázlónál mondták, hogy már csak 100 méter van a célig. Juhééé, végre beértem. 6. helyen. Sajnos most olyanok is előttem végeztek, akiket igazán meg kellett volna vernem, de sajnos ez is benne van a pakliban.

Amíg vártam Sanyira lemosta magam és a bringám a cuhában. Aztán hamarosan Sanyi beért, sajnos esett egy nagyot az egyik lefelénél (utólag kiderül, hogy Gabesz is ugyanott repült egy nagyot), ami nem volt rendesen kijelölve, így szép kis sérüléseket szerzett, emellett az új mez és a szemüvege is az esés áldozatává vált. 

Kicsit mosolyogtató story volt, mikor odajöttek hozzánk a környékbeli gyerekek és autógrammot kértek tőlünk. Jól össze is néztünk Sanyival, hirtelen nem tudtuk hova tenni a dolgot, de természetesen elegett tettünk kötelességünknek és mindenkinek mindent aláírtunk:-)

Végülis jó volt eljönni, nagyon jól szervezett verseny volt, nekem a jelöléssel sem volt semmi bajom, végén a kaja is finom volt. Az pedig, hogy én rossz teljesítmény nyújtottam már egy másik téma.

Ezzel a 6. helyemmel sikerült az elit nők között 2010-ben megszereznem az 5. helyet. Elsőre talán nem is annyira rossz ez, majd meglátjuk mit hoz 2011...

Bükk Maraton - Nem lesz sár, nem mi...

3. Topmaraton állomás idén is a Bükk Maraton volt. Tavaly itt rövid távon indultam, de nincsenek róla valami jó élményeim, mivel a meleg miatt nagyon kikészültem.Idén a középtáv leküzdése volt a cél.

Eredetileg 57km-re volt kiírva a táv, de az eső miatt több rész is járhatatlan lett, így azokat kivették, összességében pedig 50 km lett.

Örültem neki, hogy elhoztam a sárhányócskát, mivel nagy szükség lesz rá, így is volt. De megint megfordult a fejemben, hogy átnevezek. De elhessegettem. Szilvás előtt meghátráltam, itt nem lehetett.

Két Gáborral indultam útnak szombaton.
Utunkat színesítette, hogy találkozhattunk CsillagszületikMegasztárCeleb Király Viktorral a hatvani benzinkúton.
Idő nem ígért túl sok jót, többször szakadt ránk az ég útközben.
Felsősárkányba érve láttuk, hogy ott is esett rendesen, rajtközpont (amit szóra sem méltatok...) olyan volt, mint egy belvíz által elöntött terület. Sajnáltam is, hogy otthonhagytam a szép T-mobile magenta rózsaszínű gumicsimmim :(
Este még találkoztunk Panyi Gabival és Szilárddal. Gabi mondta, hogy vigyázzak holnap, mivel indul a fillaris Szilvi is, aki körülbelül ugyanolyan erős mint én. Beszélgetés közben Szilárd furcsa mód próbálta a váltóját felszerelni, egy Burucki-s fényvisszaverőt rakott a vázhoz. Nem akartam mondani, hogy egy gumibelső jobb lenne, dehát mégis ő a profi, tudja mit csinál :-)


Este már ismét kezdtem kétségbeesni, jött a szokásos "félek", csak most nem volt kinek mondogatni :(. Elég rosszul is aludtam, meleg is volt, de legalább a fiúk nem horkoltak.
Másnap szépen elkészültünk, bepakoltunk, és irány a rajtközpont. Mentünk kocsival vagy 200 métert és rájöttünk, hogy ennél közelebb nem jutunk. Valahol a falu központjában megálltunk az útszélén, kb 7-800 méterre a rajttól. Na ilyen sem volt még. De mi már előző este sejtettük, hogy nem lesz elég az a parkolóhely mennyiség, hát be is jött.
Gyors kirámolás, bringaösszerakás, és én már készen is voltam, Rohantam Matyihoz, hogy nézze meg a hátsóváltóm, mert megint rosszalkodott. Közben ittam egy kis high5 extrémet próbaképpen, meg is dobta a pulzusom szépen. Melegítésem rövid volt, mivel hallottam, hogy beszólítottak. Hűha mondom, ilyen sem volt még :-) Pillanatok alatt ott találtam magam a T-mobile-os esernyők alatt, azok között a lányok között, akiktől én még fényév távolságra vagyok teljesítmény szempontjából. Kicsit ijesztő is volt ott állni, mivel nem rajtolok jól, így tudtam, hogy hátráltatni fogom a népet :(

Fontos megemlíteni, hogy egész reggel vártam a szurkoló sms-em, de nem jött. Már kétségbe is voltam esve, hogy biztos elfelejtettek :( De aztán 9:29-kor a rajt előtt 1 perccel megpittyent a teló és jött az a bizonyos sms :-D Hurrááá!!! Nagyon örültem neki, és egyben meg is nyugodtam, így indulhatott a várva várt menet :-)


Sejtésem bejött, mivel már az első cm-en leelőzőtt a mezőny fele. Sebaj mondom, majd egyszer ezt is megtanulom.

Pulzusom viszont egyből az egekben, már az első métereken kapkodtam a levegő után. De nem bírtam lenyugtatni magam, ilyenkor sosem megy, csak sodródom a tömeggel. Lányok nagyrésze ismét jól otthagyott :( De sajnos nem bírom tartani velük a tempót :(

Amúgy tetszett nagyon az első hosszú mászás. Lankás volt, még nekem sem kellett nagyon kistányér és tök jól tudtam rajt haladni. A sár azért elég sok helyen megnehezítette a dolgom, össze vissza csúszkáltak a gumiim. Szinte már megszokott módon a Valcsót Anikót elhagytam az első mászáson, aki kicsit beparázott, mikor meglátott, meg is kérdezte, hogy milyen korosztályban vagyok :-D Megnyugtattam,hogy felnőtt nő vagyok, és nem fogjuk bántani egymást :-)

Első mászás terv szerint 1óra alatt meg is volt, onnantól jött a lejtőzés. Ami most azért nem volt annyira egyszerű. Durván sáros volt, ilyen csúszkálós, nyálkás, nagyon kellett figyelni, így annyira nem is mertem menni. Annyiban volt szerencsés, hogy itt még nem tapadt a gumira a sár. Ez után ismét mászás jött, de ezt már nem bírtam olyan jól, betett nagyon, hogy túlságosan nyomtam az elején. Váltóm is szarakodott, láncom is leesett, szóval volt bajom. De itt legalább már technikásabb mászások és köves lefelék voltak, amiket azért jobban szeretek. Bár elegendő erőm már nem maradt, hogy rendesen végigmenjek rajtuk. Innen már csak rövid felfelék és rövid lefelék voltak, elég unalmas volt, alig vártam, hogy vége legyen. Mindig azt hittem, hogy most jön az utolsó mászás, de sosem az volt :-) Végéfele nagyon sok  helyen már borzalmasan sáros volt a pálya. Átvinni is alig bírtam a bringám. Telónál mindig beragadt a sár, azt kellett még többször pucolgatni.

Szerintem nem mentem most annyira rossz sebességgel, mégsem értem be lányokat. Gondoltam is magamban, hogy nem hiszem el, hogy a csajok sosem kapnak defektet. 5 km múlva a fillari-s Szilvi ott pumpálta előttem a kerekét. Hát ez bejött mondom :-D. Ő volt az, akit le akartam nyomni mindenképpen. (bár nem ilyen áron, de hát ez egy ilyen sport).

Pálya vége egyre rosszabb volt, volt ahol már nem is lehetett tekerni a bringát olyan mély sár volt. Valami sáros letörésen ügyesen lecsúsztam, bringám előbb leért, mint én. Örülök, hogy ezt kb 20 ember végig is nézte. Sebaj, ilyen is kell.

Cél előtt majdnem elgázoltam egy rövidtávos lányt. Túl gyorsan mentem el mellette és beleakadt a kormányom az övébe, szegény majdnem elesett. Bocsánatot is kértem tőle mikor beértünk, mivel én mentem eszetlenül. Megbocsátott, csak mondta, hogy nagyon megijedt :S

Aztán Hál’Isten vége lett ennek a maratonnak is. 3 órán belüli idő volt a cél, ami nem lett meg. Most magyarázkodhatnék, hogy meglett volna, ha nincs sár, de hát nem vagyok vele előrébb.

Végül 6. lettem, abszolútban 11., 3óra 7 perccel.

Viszont most sokkal közelebb kerültem a "riválisokhoz".

Célban kaptunk valami T-mobile-os befőzőtt fedő izét, ami kiderült, hogy szemüvegtörlő:-)

.

Szép kis sárréteg rakódott le, na nem csak a bringámra, hanem rajtam is :-) Ezeket gyorsan rendbetettem, aztán mentünk a high5-os sártorba csevegni az ismerősökkel. Nem kicsit ment a hülyeség megint.

Ezt a részt mindig nagyon szeretem. Tök jó elbeszélgetni a bringásokkal, akiket csak ritkán látok. Manka mondta, hogy milyen jól megy lefele a 29-es bringa :-) Remélem egyszer nekem is lesz egy olyanom :)

Magyar Kupában talán egy hellyel bírtam ezzel előrelépni, legalább most nem én vagyok az utolsó.

Jövő héten lesz még a Bakony Maraton, ami a utolsó kupafutam, el kéne csak indulni rajt, kellene még pár pontocska. Ha pedig marad erőm, akkor megyek két kört vasárnap másodosztályban az egerszegi XCO futamon.